2020. tél: Legendás anyósok
ITT támogathatsz bennünket

Kannibalizmushoz folyamodtak 1847 telén a Sziklás-hegységben ragadt telepesek

2021. január 12. 12:34 Múlt-kor

Halmozódó nehézségek

A Donner-társaság az Oregon-ösvényről való letérés után néhány nappal már a hirdetésekben leírtaknál jóval nehezebbnek találta a terepet. Többször maguknak kellett sziklákat elmozdítaniuk az útról, Hastings fákhoz szögelve hátrahagyott üzeneteiben pedig egyre több volt az önellentmondás – egyesekben tovább szorgalmazta, hogy kövessék a nyomait, másokban azt, hogy álljanak meg, és várják meg, míg visszaér hozzájuk, hogy könnyebb utat mutasson.

A telepeseknek fontos döntést kellett meghozniuk: vagy visszafordulnak, és visszatérnek az Oregon-ösvényre abban a reményben, hogy még a nagy hóesések előtt végig tudják járni, vagy követik Hastings jelenlegi, meredek kanyonok mentén, a szekerek számára túl szűk utakon vezető új ösvényét, vagy – ahogy Hastings is javasolta némely üzenetében – megpróbálnak új útvonalat keresni, az irányt nagyjából tartva. Az utóbbi mellett döntöttek.

A Wasatch-hegységben a Donner-csoport készletei csaknem kimerültek. Csupán néhány napi élelemmel rendelkeztek, amikor megérkeztek a Nagy-sóstó-sivatag széléhez. Hastings szerint négy nap és négy éjszaka kemény hajtással átszelhető volt a sivatag, ez a csoportnak végül öt teljes napjába telt. Igásállataik közül sokan megvesztek és elkóboroltak a vízhiánytól, a készleteik pedig szinte teljesen kimerültek.

A telepesek október végén érkeztek meg kis csoportokban a Sierra Nevada hegységben lévő Truckee-tóhoz (ma Donner-tó). Eddigre többen is meghaltak már közülük betegségben, illetve hátra lettek hagyva. Nyilvánvaló volt, hogy készleteik nem tartanak ki az út végéig, azonban egy kiküldött előőrs élelemmel tért vissza Fort Sutterből, így a szétszórt csoport úgy döntött, hogy pihen néhány napot – úgy tudták, a környéken nem kezd el havazni november közepéig.

Érkezésük után nem sokkal azonban egyre jobban kezdett esni a hó, és a csoportnak döntenie kellett, hogy megpróbálnak-e a Truckee-tótól elvezető szűk hágón keresztül tovább menni, vagy a tónál telelnek. A legtöbben a maradást választották, mivel a hó miatt a szekerek számára már ekkor járhatatlan volt a hágó. Néhány, korábbi telepesek által eszkábált kunyhó állt a tó mellett, illetve a Donner-csoport is készített búvóhelyeket.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. tél: Legendás anyósok
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Ekhós szekeres telepesek kimerült ökrökkel. A Donner-társaságnak öt napba telt átkelni a Nagy-sóstó-sivatagon, ezalatt számos állatuk szomjan halt.Telepesek sátortábora a Humboldt-folyó mentén Nevadában, 1859.A társaság egyik fő szervezője, James F. Reed és felesége, MargaretAlbert Bierstadt: A Donner-tó a hegycsúcsról nézve (1873)Ismeretlen dátumú illusztráció a téli menedékeket építő Donner-társaságról.Úton a csúcs felé: a Donner-társaság tagjai a Sierra Nevada hegységbenA Donner-társaság tagjainak helyzete hamar elkeserítővé vált a Truckee-tónál

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár