A vörösterror 133 napja

Jeruzsálem, az erőszak szent városa

2015. augusztus 7. 17:50

Sokféleség az egységben

1967 fordulópont Izrael történetében. A zsidó állam a hatnapos háború során elfoglalta a Golán-fennsíkot, a Gázai övezetet, a Sínai-félszigetet, Ciszjordániát, és Kelet-Jeruzsálemet. A jeruzsálemi harcok során a gyors győzelem ellenére 645 arab (köztük 240 civil) és mintegy 200 izraeli (köztük 15 civil) vesztette életét.

Az izraeli alakulatok június 7-én vonultak be a város keleti felébe. A katonákon az óváros birtokbevétele után leírhatatlan eufória lett úrrá. A Siratófal előtt még a legelvakultabb ateisták is könnyes szemmel borultak egymás vállára. Elie Wiesel világhírű író, Nobel-békedíjas politikai aktivista így emlékezett vissza a mámor pillanataira: „Rabbik és a kereskedők, Talmudot tanuló diákok és farmerek, tisztek és iskolás gyerekek, művészek és tudósok – akármivel foglalkoztak éppen, abbahagyták, és megindultak a fal irányába. És amikor elérték, megcsókolták a köveket, és ősi imákat és fohászokat kiabáltak. Ezen a napon mindenki futott. Én is. Soha nem futottam olyan gyorsan, és soha nem mondtam olyan szenvedélyesen azt, hogy ’Ámen’, mint amikor meghallottam az ejtőernyősök minhá imát mormoló hangját.”

Jeruzsálem keleti felének birtoklása ekkortól kezdve túlmutatott a pusztán politikai, katonai és gazdasági érdekeken. A Siratófal a zsidó identitás részévé vált. Bár az izraeliek – az ENSZ felszólítására – visszaadták volna a megszállt területek egy részét az arab államokkal kötött békéért cserébe, Jeruzsálemet immár egyetlen zsidó sem voltak hajlandók föladni. Kelet-Jeruzsálem elfoglalásának napját nemzeti ünneppé nyilvánították, amelyről egyre látványosabb ünnepségek keretein belül emlékeztek meg.

Az izraeli hatóságok rendelkezéseinek értelmében a muszlimok már a megszállás első heteitől kezdve szabadon látogathatták a Hárámot (Templom-hegy), zsidó személyeknek pedig megtiltották, hogy imádkozzanak vagy istentiszteletet tartsanak a muszlimok szent helyein. A vezetők azonban nem csak felvilágosult rendelkezéseket foganatosítottak. Teddy Kollek polgármester utasítására a Siratófal előtt található arab negyed lakóit kitelepítették, a lakásokat pedig lerombolták, hivatalosan azért, mert a nyomornegyeddé vált terület eltakarításával elegendő teret biztosíthattak a turisták számára (addig ugyanis csak egy keskeny sáv választotta el a falat a lakóházaktól).

A város határait megváltoztatták, aminek következtében számos arab kolónia került Jeruzsálem határain kívülre. A városvezetés ráadásul tudatosan törekedett arra is, hogy a korábbi arabok lakta negyedeket is zsidó lakosokkal töltsék fel. Lakóházak sorát húzták fel, amellyel – amellett, hogy elcsúfították a városképet – elérték, hogy Kelet-Jeruzsálem arab lakosságát gyakorlatilag teljesen elszigetelték a palesztin területektől.
Az arabok háttérbe szorítása bizonyos esetekben az utcanevek cseréjében is megmutatkozott: a Nagy Szulejmán utca nevét Ejtőernyős utcára (az ejtőernyős alakulatok komoly szerepet kaptak a hatnapos háborúban), egy másik utca nevét pedig Tsahal térre (az Izraeli Védelmi Erők héber megfelelőjéből összeállított mozaikszó) változtatták.

A városban a 60-as évek végétől kezdve megszaporodtak a palesztin terrorszervezetek robbantásos merényletei, amelyre az izraeli hatóságok sok esetben arabellenes akciókkal reagáltak. A feszültség tovább nőtt, amikor 1969-ben egy keresztény fundamentalista, David Rohan felgyújtotta az al-Aksza mecsetet. A muszlimokat csak hosszú hónapok alatt sikerült erről meggyőzni arról, hogy az ausztrál fiatalember nem zsidó ügynök. A hetvenes évek pedig – a Szikla-dóm felrobbantását tervező – szélsőjobboldali zsidó szervezetek megerősödését hozta.

Az indulatok később sem csillapodtak. Az 1988 elején Jeruzsálemre is átterjedő első intifáda (palesztin felkelés) alatt még nem került sor komolyabb összecsapásokra a városban, a 2000-ben kitört al-Aksza intifáda során azonban megszaporodtak az öngyilkos merényletek. Az izraeliek emiatt egy több száz kilométeres, Kelet-Jeruzsálemet is érintő biztonsági falat húztak fel a palesztin területek és Izrael között. A „biztonsági kerítés” több tízezer arabot zárt ki a városból. És hogy ezek után mikor lesz béke a szent város egymástól teljesen elkülönülő népei között? Azt talán csak Isten tudja.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Zsidók imádkoznak a Siratófalnál az 1920-as évekbenArab katonák Jeruzsálemben, 1948 májusábanSzögesdrótakadály a két városrészt elválasztó határonArab katona áll őrt a Mandelbaum-kapunálDiadalmas izraeli katonák 1967. június 7-énIzraeli katonák emelik a magasba Slomó Goren rabbit a Siratófalnál a hatnapos háború idejénAz izraeliek a hatnapos háborút követően ledózerolták a Siratófal közelében álló lakásokatTüntető arabok Jeruzsálemben

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!