Ismeretlen kanadai vállalkozót győzött le Walesa az első szabad elnökválasztáson

A lengyelországi rendszerváltást megalapozó, 1989-es kerekasztal-tárgyalásokon elért megállapodásoknak megfelelően az államfőt eredetileg a parlament választotta, és az 1989 júliusában lebonyolított szavazás győztese az 1981-es lengyel hadiállapot bevezetésének fő felelőse, Wojciech Jaruzelski tábornok, vezető kommunista politikus lett. Jaruzelski később a társadalmi nyomás hatására mandátumának rövidítését kérte a parlamenttől, s a szejm 1990 szeptemberében eleget tett kérésének. A szejm ugyanabban a hónapban módosította az alkotmányt, melynek értelmében a lengyel államfőt máig közvetlenül a nép választja meg azon jelöltek közül, akiknek sikerült 100 ezer támogató aláírást összegyűjteniük. A választás kétfordulós, második fordulót akkor tartanak, ha az első fordulóban a jelöltek egyike sem szerezte meg a szavazatok több mint 50 százalékát.

Az 1990-es választáson összesen hat elnökjelölt indult. Általános várakozás szerint a döntő küzdelemnek a Szolidaritás mozgalomhoz kötődő két jelölt, Walesa és Tadeusz Mazowiecki között kellett volna eldőlnie. Walesa abban az időben a Szolidaritás szakszervezet elnöke volt, Mazowiecki pedig a kormányt vezette az első nem kommunista lengyel miniszterelnökként. A november 25-i első forduló meglepetést hozott: míg Walesa a voksok 39,96 százalékával első helyen végzett, a 18,08 százalékos támogatottságot szerző Mazowiecki a kampány elején még szinte ismeretlen, Kanadából érkező lengyel származású vállalkozó, Stanislaw Tyminski mögé szorult a voksok 23,1 százalékával.

Walesa ezt a helyzetet később kiadott önéletrajzában úgy értékelte, hogy a választási kampány során a két legesélyesebbnek tűnő jelölt - ő és Mazowiecki - stábja számos támadást indított egymás ellen, ami végeredményben mindenekelőtt ez utóbbinak ártott. "Mazowiecki az első fordulóban nemcsak velem szemben, hanem egy ismeretlenségből érkezett emberrel szemben is veszített, ami különös megaláztatást jelenthetett számára" - írta az önéletrajzban. A Walesa és Tyminski részvételével megtartott második fordulót szintén negatív kampány előzte meg. Ennek során Tyminskiről olyan - máig meg nem erősített - hírek szivárogtak ki, hogy kapcsolatban áll Líbiában kiképzett terroristákkal és kolumbiai kábítószerkartellekkel. Tyminski azzal fenyegetőzött, hogy nyilvánosságra hoz állítólag birtokában lévő, Walesát komprommitáló anyagokat.

Az azóta a lengyel elnökválasztásokon szokásossá vált, mintegy 50 százalékos részvételi aránnyal megtartott második fordulóban a választók 74,25 százaléka Walesára szavazott. A győztes jelölt december 22-én tette le a hivatali esküt, s még aznap a lengyel államiság folyamatosságát jelképező jelvényeket is átvette Ryszard Kaczorowski utolsó emigrációs lengyel elnöktől. Walesa ugyanis a második világháború utáni első szabadon megválasztott lengyel elnök is lett, mert a lengyel kommunista rendszer megszüntette az államfői tisztséget, az Államtanácsnak nevezett testülettel helyettesítve azt. Tyminski a választások után kísérletet tett saját párt megalapítására, ennek sikertelensége után pedig eltűnt a lengyel politikai életből.

Az 1990-es elnökválasztáskor a lengyelek a rendszerváltás után első alkalommal érvenyesíthették teljeskörűen választójogukat. Az 1989-es parlamenti választásokon ugyanis a szejmben olyan kvóta volt érvényben, mely a mandátumok 65 százalékát eleve a régi rendszer képviselőinek tartotta fenn. Az antikommunista ellenzék szinte maradéktalanul kihasználta a neki ítélt keretet, elnyerve a 460 fős alsóházban az összes, 161 szabadon választható mandátumot, valamint 99 felsőházi széket a 100 közül. Az egy évvel későbbi elnökválasztás - történészek megítélése szerint - már a lengyel közvélemény időközben megváltozott állapotát jelezte. Az akkori társadalmi elégedetlenséget több elemző szerint mindenekelőtt Leszek Balcerowicz "sokkterápiának" nevezett gazdasági reformja váltotta ki, mely, bár elindította a gazdasági növekedést, és megfékezte az inflációt, magas munkanélküliséggel, a hazai vállalkozások meggyengítésével, széles társadalmi rétegek életszínvonal-csökkentésével járt.

Több történész, köztük a legújabb lengyel történelemmel foglalkozó Antoni Dudek értékelése szerint a Szolidaritásból kinőtt lengyel politikai elit hibát követett el, amikor a protesztszavazatokat begyűjtő Tyminski politikai pályájának hirtelen felívelését látva nem vette észre, hogy Lengyelországban létezik egy többmilliós társadalmi réteg, amely negatívan viszonyul a Szolidaritáshoz, valamint a belőle kinőtt tömörülésekhez is. Bár az utóbbiak politikusai jelenleg is megtalálhatók a legerősebb parlamenti pártok, a kormányzó Jog és Igazság és az ellenzéki Polgári Platform soraiban, számottevő a potenciális protesztszavazók aránya is - amint ezt az idei lengyel elnökválasztáson felfutott, Tyminskiéhez hasonló támogatottságot nyert Pawel Kukiz rockénekes politikai karrierje mutatja.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország