Így vált nemzeti ünneppé az amerikai hálaadás
2020. november 26. 14:31 Múlt-kor
Korábban
Déli ellenérzések
A déli vezetők eközben erőteljesen támadták az ünnepet – északi kísérletnek tekintették arra, hogy „jenki” értékeket honosítsanak meg délen. A virginiaiak különösen agresszívan vágtak vissza Hale kampányának: 1856-ban a „Richmond Whig” című lap szerkesztői cikkben ítélte el a főváros, Washington D.C. azon „visszataszító” lépését, hogy ünneppé nyilvánította a hálaadást. A cikk szerint az ünnep csupán arra volt jó, hogy egy napi bérüktől megfossza a dolgozó embereket, és támogassa a részegeskedést. Az északiakról pedig, akiktől ered az ünnep, azt írta: „Őrült társadalmuk van Új-Anglia határain belül, ahol kevés dologban voltak tevékenyek a gonoszságon kívül – hamisítatlan és eltéveszthetetlen károkat ejtve a helyes vallásban, erkölcsben, és hazafiságban.”
Néhány évvel később Henry A. Wise virginiai kormányzó Hale neki írott leveleire azt válaszolta, nem akar részt venni „ebben a színpadias országos hatásvadász hálaadásban, amely eddig is más ügyeket szolgált azzal, hogy több ezer pulpitust állított a 'keresztény politika' prédikálására.” A „keresztény politika” ekkor egyet jelentett a rabszolgaság-ellenes mozgalommal.
Dacára a déliek ellenállásának, Hale és a hálaadás ünnepének más hívei tovább kampányoltak, mígnem végül a polgárháború közepette, 1863-ban Lincoln elnök meghirdette az első országos hálaadást, november utolsó csütörtökére. Ez egyébként abban az évben már a második ilyen felhívása volt: a gettysburgi győzelmet követően is „hálaadó lakomára” szólított fel.
Az országos ünnep kihirdetésével azonban Lincoln nem csupán az Unióhoz vagy az északhoz szólt – az egész, nagy vérveszteségeket szenvedő országhoz intézte beszédét. Kiemelte „mindazokat, akik özveggyé, árvává, gyászolóvá vagy szenvedővé váltak a sajnálatos polgári küzdelemben, amelyben elkerülhetetlenül részt veszünk.” Kérlelte, hogy „a Mindenható keze gyógyítsa be a nemzet sebeit.” Ha Lincolnnak szándékában állt a hálaadás északi, rabszolgaság-ellenes mellékjelentését a délre erőltetni, az nem tűnt ki ebben a beszédében, amely Hale egyesítő retorikájából merített.
Lincoln hagyományt teremtett a hálaadás elnök általi kihirdetésében, azonban az elkövetkező évtizedek során az országban állandó csatározások tárgya volt az ünnep, mint a nemzeti identitás jelzője. Oran Milo Roberts texasi kormányzó, korábban a konföderáció hadseregének tisztje még az 1880-as években sem volt hajlandó bevezetni az ünnepet. Más déli kormányzók követték az elnököt az ünnep kihirdetésében, azonban más napra helyezték azt, ellenállva a nemzeti egység gondolatának.
Miközben a politikusok az ünnep jelentőségéről vitatkoztak, az amerikai emberek a magukévá tették a hálaadás ünneplését. A déli szakácsok adaptálták a hagyományos menüt az országrész sajátosságaihoz – a jenki sütőtökpite helyett gyakran készült a déli kedvenc édesburgonyapite. 1941-ben a szövetségi törvényhozás hivatalosan is nemzeti ünneppé nyilvánította a hálaadást, az ünnep elnök általi kihirdetése eddigre nem csupán elfogadott, de elvárt is volt november utolsó hetében. Amikor 1939-ben Franklin D. Roosevelt egy héttel korábbra tette az ünnepet, hogy több idő legyen a karácsonyi vásárlást elintézni, a közhangulat ellene fordult.
A sütőtökpite – még ha nem is szigorúan sütőtökből készül – a hálaadás egyik legjellemzőbb fogása, és szimbóluma a küzdelemnek is, amely az aratási ünnepen keresztül igyekezett meghatározni az amerikai identitást. Míg a hagyományos változatára sokan úgy tekintettek, mint ami az északi gasztronómiát ráerőlteti az egész országra, az olyan déli csavarok, mint a bourbon whisky vagy a pekándió hozzáadása, vagy a tök édesburgonyával való helyettesítése mára egyenlő lehetőséget biztosítanak a szakácsoknak és a lakomázóknak Amerika-szerte, hogy egyszerre érezzék magukat egységesnek és kulturálisan önállónak is.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód
- Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
- Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
- Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
- A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
- Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
- Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
- 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
- A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe
- Ostromok és újjáépítések kísérik végig a Vigadó történetét
- Ferenc Józsefet is elkápráztatta a Lumière testvérek mozgóképelőadása 20:20
- Manstein tábornok terve vitte sikerre a Franciaország elleni német hadjáratot 18:05
- Sokáig tagadta a maffia létét az Egyesült Államokban az FBI legendás vezére 16:05
- Együttműködésről állapodott meg a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Batthyány Alapítvány 15:50
- A Rubik-kocka lesz a pécsi Zsolnay Fényvesztivál versenyének fő témája 15:05
- Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye is megtekinthető a PIM kiállításán 13:20
- Végrendeletében tiltotta meg Fred Astaire, hogy életéről film készüljön 11:20
- Versenyt futottak a nagyhatalmak a német tudósokért a 2. világháború után 09:05