Így foglalt el egy grúz Waffen-SS hadosztály egy holland szigetet a németektől
2018. július 16. 13:21 Múlt-kor
A második világháború talán legértelmetlenebb vérontására a hollandiai Texel szigetén került sor 1945 tavaszán. Alig pár héttel a háború vége előtt a német hadvezetés ellentámadást vezényelt az előrenyomuló szövetségesek ellen. A szigeten állomásozó grúz katonák azonban inkább a lázadást választották.
Korábban
A második világháborús német hadigépezet egyik leghírhedtebb részegysége volt a nemzetiszocialista párt paramilitáris szervezetéből, az SS-ből kinövő katonai szárny, a Waffen-SS. A Heinrich Himmler irányítása alatt álló szervezet éveken keresztül szigorúan tartotta magát a náci fajelmélet szellemiségéhez, és egyéb szigorú követelmények (például megfelelő magasság, hibátlan látás és fogazat) mellett kizárólag „színtiszta árja” – családfájukat egészen 1800-ig visszavezetni képes németeket – vettek fel soraikba.
Fokozatosan aztán enyhültek ezek az előírások. Az egészségügyi követelmények a háború kitörésétől kezdve lényegében már csak papíron léteztek és 1941-től már nem-németek is csatlakozhattak a Waffen-SS-hez. A „külföldi” hadosztályokat elsősorban a megszállt vagy a németekkel szövetséges európai országok lakosságának fasiszta nézeteket valló tagjaiból toborozták, de – főleg a keleti fronton – előfordult, hogy hadifoglyokat soroztak be.
A nem-német Waffen-SS hadosztályok sorát a holland, belga, dán, norvég és svéd önkéntesekből álló Wiking páncéloshadosztály nyitotta, majd a Barbarossa-hadművelet megindítását követően megjelentek már a francia, spanyol, olasz, lett, észt, sőt ukrán, orosz és fehérorosz SS-katonák és egységek is. Az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvételt követően néhány hónapon keresztül magyar hadosztályok is működtek már.
A Waffen-SS – első hallásra talán különös – légiói között találjuk az 1941-ben megszervezett Grúz Légiót is, amelynek tagjait egyrészt az 1920-30-as években a Szovjetunióból Németországba emigrált grúzok, másrészt pedig a Vörös Hadseregből foglyul ejtett katonák alkották. A szovjet hadifoglyok jellemzően választhattak a koncentrációs táborok vagy az SS-szolgálat között.
A Kaukázusba történő rövid német benyomulást követően a Grúz Légió tagsága már mintegy 30 ezer főt számlált és 13 zászlóaljba szerveződött. A háború végén az egyik ilyen grúz egységet, az grúzok híres középkori királynőjéről elnevezett 822. Tamara zászlóaljat, a megszállt Hollandiába vezényelték, ahol Texel szigetének védelmét bízták rájuk.
Bár a németek sokáig tartották magukat a holland területeken, 1945 tavaszára már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy mi lesz a háború végkimenetele. Ennek ellenére a Texel szigeten állomásozó – mintegy 800 grúz és 400 német nemzetiségű – katona 1945 áprilisában parancsot kapott, hogy indítson ellentámadást az előrenyomuló szövetségesek ellen. A grúz katonák, parancsnokuk, Shalva Loladze vezetésével azonban nem akarták már egy vesztett ügy oltárán áldozni életüket.
1945. április 6-án éjszaka a grúz katonák fellázadtak. Ennek első – dicsőségesnek finoman szólva sem mondható – lépéseként belopakodtak a német katonák barakkjaiba és álmukban lemészárolták őket. Ezt követően felvették a harcot az ébren lévő őrökkel, majd a holland ellenállás tagjainak segítségével rövid úton a sziget szinte teljes egészét az ellenőrzésük alá vonták.
A sziget északi és déli csücskében álló erődök azonban német kézen maradtak és hamarosan erősítést kaptak a szárazföldről. A németek így hamarosan ellentámadásba mentek át és véres megtorlást indítottak a grúzok ellen – akiket heteken keresztül bújtatott a szigeten élő polgári lakosság. A végezetül 565 grúz és 800 német katona életét követelő összecsapásokat a „2. világháború utolsó európai csatájának” is szokás nevezni, ugyanis a küzdelmek még majdnem két héten keresztül tartottak azt követően is, hogy a német csapatok május 8-án kapituláltak. Végül egy kanadai hadosztály bevonulása vetett véget a vérontásnak május 20-án.
A Grúz Légió megmaradt tagjai számára azonban a háború vége sem hozta meg a várt békét. A Texel szigetén fellázadt zászlóalja 228 túlélőjét a háborút követően kiadták a Szovjetuniónak, ahol a – németekkel való kollaborációjuk miatt – szinte kivétel nélkül a Gulágra küldték őket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
