Hősből áruló: a német katona, aki átállt a szovjetekhez, majd eltűnt

Liskowot az NKVD helyi szárnya hallgatta ki, információi pedig végül eljutottak a legfelsőbb szintre, Sztálinhoz is – eddigre azonban már elkezdődött a Barbarossa-hadművelet, melynek keretében majd’ négymillió német és velük szövetséges katona támadta meg a Szovjetuniót. Dezertálása azt jelentette, a harmincéves, korábban bútorgyárban dolgozó férfinak hátra kellett hagynia feleségét, gyermekét, és szüleit azért, hogy figyelmeztethesse a szovjeteket.

Mindez nem hangzik túl meglepőnek, ha figyelembe vesszük, hogy Liskow élete nagy részében hithű kommunista volt, aki tagja volt a Vörös Frontharcos Szövetségnek, amely a weimari köztársaság idején a német kommunista párt félkatonai szárnya volt – a náci SA baloldali megfelelője, illetve ellensége az utcai harcokban. Korábbi bajtársai szerint még e körökben is a radikálisabb nézeteket vallók közé tartozott. Munkáscsaládból származott, és szüleivel együtt ellenezte a Hitler-rezsimet, miközben a Szovjetunióra szövetségesként és barátságos országként tekintett.

Nyilvánvalóan nem akart harcolni a szovjetek ellen, és saját értelmezésében Németország lakosságának nagy része is hasonlóképpen vélekedett – Liskow nézetei és elképzelései miatt tökéletes figurának bizonyult a későbbi szovjet propaganda számára. Egysége, a Wehrmacht 75. gyaloghadosztálya 222. gyalogezredének a szovjet határ mellé történt áthelyezése és a támadásra való előkészületek arra hajtották, hogy egész addigi életét feladva a szovjet hatóságokra bízza sorsát, és megpróbálja értesíteni őket.

Liskowot a szovjetek országszerte agitálásra használták: arról beszélt, a német katona nem akar harcolni a szovjet nép ellen. Képét propagandaplakátokon használták, történetét pedig több újság is megírta. Rövid időn belül tudomást szereztek erről Németországban is: berendelték Liskow családját kihallgatásra. Végül a katonát, akiről addig azt hitték, 1941. június 22-én életét vesztette a harcokban, távollétében halálra ítélték.

Liskow további sorsát illetően kevés a megbízható információ. A Kominternnél alkalmazták, ahol azonban konfliktusba keveredett a vezetéssel – Dmitrij Manuilszkijjel, Palmiro Togliattival és Georgi Dimitrovval, akiket náci szimpatizánsoknak nevezett és a kommunizmus eszméjének elárulásával vádolta őket. Vélhetően a létező szovjet rendszer vezetőinek ideológiai elkötelezettsége nem ért fel Liskow elvárásaihoz, a Sztálin által protezsált Komintern-vezetéssel való vitából azonban csak rosszul jöhetett ki. 1942. január 22-én „fasizmus és antiszemitizmus” vádjával tartóztatta le az NKVD.

Fogsága idején többek szerint elmezavar jeleit mutatta, azonban azt nem lehet tudni, hogy ezek valódi betegség jelei voltak-e, vagy csupán színlelés. 1942 júliusában rehabilitálták (egyes források szerint Szibériába küldték, ahol eltűnt), további sorsa pedig ismeretlen. A későbbiekben feltűnik egy parancs Sztálintól „egy német dezertőr” dezinformálásért való kivégzésére, az azonban nem tudható biztosan, hogy itt Liskowról, vagy valaki másról van-e szó.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­­­ősz
Múlt-kor magazin 2017

• A történelem hét legnagyobb alfahímje 
• A vörös fasiszta 
• A forradalom ismeretlen festője
• Nagyvadak az ősi fészekben
• Bodor a levele
• Feldarabolt uralkodók 
• Kádári médiapolitika az akasztófák árnyékában
• A zalai svéd grófné
• Vágy és vezeklés