Hét zenész, aki 27 évesen halt meg

Ha létezik száma a szerencsétlenségnek a zenében, akkor az mindenképpen a 27-es. A XX–XXI. század rockzenéjének legnagyobb tehetségei közül ugyanis kirívóan sokan haltak meg 27 éves korukban. Mindannyian a zene korszakos egyéniségei voltak már életükben is, rendkívül fiatalon bekövetkező haláluk pedig legendássá növelte alakjukat. Következzenek a „27-es klub” legismertebbjei.

Aki eladta a lelkét az ördögnek

Az utódokra gyakorolt hatást tekintve Robert Leroy Johnson a rockzene történetének egyik legnagyobb alakja. Ennek ellenére a deltablues-zenész életéről csak nagyon kevés információ áll rendelkezésre.

A házasságon kívül születő, zaklatott gyerekkort megélő, 1932-től 1938-ig az Egyesült Államokat járó zenésztől mindössze 29 általa eljátszott dal felvétele maradt meg.

Az alakjához kötődő legismertebb legenda szerint Johnson megkötötte a fausti alkut: a húszas évek végén gitározni kezdő férfi sokáig csak közepes tehetségű zenész volt, ám egy alkalommal éjfélkor egy útkereszteződésében eladta a lelkét az ördögnek, ezt követően pedig gitárvirtuózzá vált.

A Rolling Stone magazin által a világ valaha volt ötödik legjobb gitárosának választott Johnson halálának körülményei is rejtélyesek.

A szintén blueszenész Sonny Boy Williamsson II visszaemlékezése szerint Johnson 1938 augusztusában egy fogadóban lépett fel, ahol megpróbált közelebbi kapcsolatba kerülni a tulajdonos feleségével.

Amikor a nő átadott Johnsonnak egy üveg whiskyt, a jelen lévő Williamsson figyelmeztette a zenészt, hogy ne igyon az italból. Johnson azonban nem hallgatott rá. Hamarosan rosszul lett, mérgezési tünetek léptek fel nála, melyekbe három nappal később belehalt.

A köztudatban úgy él, hogy halálát sztrichnin okozta, ennek azonban ellentmond, hogy a vegyület jellegzetes, átható szagát észre kellett volna vegye, ráadásul a sztrichnin gyorsan fejti ki a hatását, nem „vár” napokig.

Baleset vagy gyilkosság?

A 27-esek klubjának alig van olyan tagja, akinek halálával kapcsolatban ne merülnének fel kérdések. Nincs ez másképp a Rolling Stones egykori gitárosa, Brian Jones esetében sem.

Hogy kezdetben kije volt Jones a zenekarnak, azt a banda egykori basszusgitárosa, Bill Wyman mesélte el:

„Ő alapította a zenekart. Ő választotta ki a tagokat. Ő adott neki nevet. Ő döntötte el, mit játsszunk.”

Az együttesre gyakorolt hatása azonban – egyre súlyosbodó drog- és alkoholproblémái miatt – fokozatosan csökkent, és végül 1969 júniusában a többiek kirúgták a zenekarból.

1969. július 2-án, éjfél körül Jones mozdulatlan testére a kelet-sussexi Hartfieldben található háza medencéjében bukkantak rá az aznap esti bulira érkező barátai.

A boncolási jegyzőkönyv szerint Jonesnak az alkohol- és drogfogyasztása miatt jelentősen megnagyobbodott a mája és a szíve, halála azonban szerencsétlen baleset miatt következett be. Ezt persze nem mindenki tartotta kielégítő magyarázatnak, s hamarosan felröppentek gyilkosságról szóló teóriák is.

Az 1990-es években két könyv hatására a fő gyanúsított egy Frank Thorogood nevű férfi lett, aki a zenész halála idején építőmesterként dolgozott annak villájában.

2009-ben a sussexi rendőrség a Scott Jones bűnügyi újságíró által összegyűjtött bizonyítékok hatására ugyan felülvizsgálta az aktát, de ezeket nem találta kellően megalapozottnak ahhoz, hogy a Jones-ügyet újra megnyissa.

Halálba hajszolva

„Én már régóta halott vagyok” – mondta Jimi Hendrix három szám előadása után 1970. szeptember 2-án a dániai Aarhusban adott koncertjén. Ezt követően lement a színpadról, s az agyonhajszolt gitárvirtuóz két és fél héttel később már valóban nem élt.

A saját hányásába fulladt Hendrixre szeptember 18-án reggel barátnője, a műkorcsolyázó Monika Dannemann talált rá londoni apartmanjában.

Mint kiderült, a zenész az éjszaka folyamán elfogyasztott borra az ajánlott fél-egy tabletta helyett kilenc altatót vett be, és annyira mélyen aludt, hogy hányingere sem ébresztette fel.

A gitárfenomén váratlan halála sokakat menetrendszerűen sarkallt összeesküvés-elméletek gyártására. A legkacifántosabb teória a technikusként többek között Hendrixszel is turnézó James „Tappy” Wright nevéhez fűződik.

Wright 2009-ben azt állította, hogy a gitárlegenda egyik menedzsere, Michael Jeffery részegen bevallotta neki még 1971-ben, hogy az altatótablettákat, valamint a bort „régi barátaival” együtt ő maga tuszkolta le Hendrix torkán, aki épp új menedzsert keresett.

Mivel a hiteltartozások között vergődő Jeffery korábban kétmillió dolláros életbiztosítást kötött Hendrixre, az összeg megszerzése érdekében végzett a gitárossal.

Bob Levine, Hendrix amerikai menedzsere azonban Wright vádjaira reagálva cáfolta, hogy Jefferynek bármilyen mértékben is köze lett volna a gitáros halálához. Kijelentette, hogy a technikus pusztán azért találta ki a történetet, hogy könnyebben eladhatóvá tegye a könyvét.

Heroin whiskyre

Amikor utolsó bandájának menedzsere, John Cooke 1970. október 4-én benyitott a Los Angeles-i Landmark Motor Hotel 105-ös szobájába, azonnal sejtette, hogy nagy a baj.

Az éjjeliszekrény és az ágy között fekve, kezében pár dollárral, félig levetkőzve talált rá a rock and roll királynőjére, akinek heroinfecskendője az asztalon hevert. Az énekes akkor már órák óta halott volt.

Janis Joplin – aki számára az 1967-es monterreyi fesztivál hozta meg az áttörést – 1968-ban állítólag már naponta 200 dollárt költött heroinra, és nem volt ritka a napi egy üveg whisky elfogyasztása sem.

Joplin 1970 augusztusában kezdte el új albuma, a Pearl stúdiómunkálatait Full Tilt Boogie Band nevű zenekarával.

Október 3-án munka után a banda egyik tagjával, Ken Pearsonnal kocsmázott, majd éjfél után visszatért hotelszobájába, és belőtte magának utolsó heroinadagját.  Vasárnap, október 4-én hiába várták a stúdióban, nem érkezett meg.

John Cooke, a banda menedzsere még reménykedett akkor, amikor a szálloda előtt meglátta Joplin pszichedelikus színekben pompázó Porschéját. A szobájába belépve azonban minden illúziója elszállt.

Az énekesnő halálát herointúladagolás okozta, de az éjszaka során elfogyasztott alkoholnak is szerepe lehetett a tragédiában. Joplin barátai az elhunyt vagyonából – annak kívánságának megfelelően – hatalmas búcsúztatóbulit rendeztek.

A túl tiszta anyag

10 hónap. Ennyi idő leforgása alatt halt meg az 1960-as évek ellenkultúrájának három emblematikus ikonja. Hendrixet és Joplint 1971. július 3-án Jim Morrison követte.

Rá a barátnője, Pamela Courson talált a Párizsban bérelt lakásuk fürdőkádjában. A The Doors frontemberének halálát a hivatalos verzió szerint szívroham okozta, a halottkém mindenesetre nem találta szükségesnek a boncolást.

Courson elmondása szerint Morrison a végzetes éjjelen köhögve ébredt, majd kiment relaxálni a fürdőbe, ám a barátnő már csak holtan talált rá. Morrison egyik barátja viszont azt állította, egy night club mosdójában halt meg drogtúladagolásban.

Marianne Faithfull énekes-színésznő, Mick Jagger egykori barátnője 2014-ben bejelentette, tudja, mi történt valójában Jim Morrisonnal, és mivel már senki sem él azok közül, akik ismerték az igazságot, nem titkolózik tovább.

Eszerint Faithfull 1971 júliusában Párizsban járt akkori barátjával, Jean de Breiteuil-jel, aki heroindílerként a legnagyobb sztárokat látta el anyaggal.

Ezúttal Jim Morrison is kapott tőle löketet, amely azonban Faithfull elmondása szerint annyira tiszta volt, hogy végzett a zenésszel.

A heroint maga a díler vitte el Morrisonék apartmanjába, miközben Faithfull – rossz előérzete miatt – szállodai szobájukban maradt.

Menekülés a halálba

„Jobb elégni, mint elhalványulni” – írta búcsúlevelében Kurt Cobain Neil Young egyik dalát idézve.

Az 1990-es évek elején generációs ikonná váló Cobain számos testi és lelki problémával küzdött. Állandó gyomorbántalmakra panaszkodott, krónikus hörghurutban szenvedett, heroinfüggőséggel, alkoholizmussal és időről időre megújuló depresszióval viaskodott.

Mindezt a sztárstátusz és az azzal járó folyamatos médiafigyelem terhe csak tovább erősítette.

Ráadásul Cobain családjának előtörténete sem volt mentes a mentális problémáktól. Egyik unokatestvére elmondta, hogy két nagybátyja is önkezével vetett véget életének.

Első öngyilkossági kísérletét – nagy adag altatót vett be pezsgővel – Cobain 1994 márciusában követte el Rómában, ahová kezelésre utazott.

Hazatérése után feleségének, Courtney Love-nak a rendőrséget kellett kihívnia, miután a zenész egy puskával bezárkózott a szobájába. A hónap végére sikerült elérni, hogy Cobain Los Angelesbe menjen elvonókúrára, ám végül mégis megszökött az intézetből.

Napokon át keresték, mielőtt április 8-án Gary Smith villanyszerelő a seattle-i otthonában rá nem talált. A magával fejlövéssel végző Cobain napok óta halott volt.

Vérében nagy adag heroint is találtak. Ha hihetünk a húgának, ezzel teljesült a zenész egyik, gyerekkorában többször is hangoztatott vágya: tagja lett a 27-esek klubjának.

Érezte, hogy csatlakozik a klubhoz

„Úgy érzem, fiatalon fogok meghalni” – állítólag néhány évvel a halála előtt jósolta ezt Amy Winehouse a személyi asszisztensének, Alex Hainesnek.

Egykori alkalmazottja azt is elárulta a sajtónak, hogy az énekes-dalszerzőnek komoly félelme volt, hogy csatlakozik majd a 27-esek klubjához.

Winehouse-t 2011. július 23-án testőre délelőtt tízkor hiába keltegette londoni lakásán, ám mivel nem volt szokatlan, hogy az énekesnő sokáig és mélyen aludt, nem találta gyanúsnak az esetet.

Azt azonban már igen, hogy még délután háromkor is ugyanabban a pozícióban feküdt. A törvényszéki nyomozók Winehouse szobájában egy kisebb és két nagyobb vodkásüveget találtak. Alkoholtúladagolás végzett vele.

2004-ben, a világhírnév előtt készült, a neves brit zenei lapnak, a Q-nak adott interjúban az ekkor még tetoválások nélküli, egészségesen telt lány még arról beszélt, hogy ha talál egy rendes férfit, sok gyereket szeretne tőle.

Ehhez képest férje, a később börtönbe kerülő Blake Fielder-Civil volt az, aki elmélyítette a lány drogfüggőségét, miután megismertette vele a cracket és a heroint.

Persze nem ő volt az egyetlen, aki kikövezte a halálba vezető utat a depresszió mellett emésztési zavarokkal is küzdő Winehouse számára.

Szülei válása, nagymamája halála, édesapja egoista viselkedése, valamint a média folyamatos, a magánéletét ellehetetlenítő figyelme is nagyban hozzájárult mélybe zuhanásához.