Az ágyú szája előtt vagy az elefánt talpa alatt – hét kegyetlen kivégzés a múltból

2020. március 31. 10:50 Kulcsár Ádám

Korábban

Keresztre feszítés

Az egyik leghosszabb ideig tartó kínokkal járó kivégzési módszer a keresztre feszítés volt, amelynek rendszerét a rómaiak idején dolgozták ki: megkorbácsolás után az elítéltnek végig kellett vonulnia a városon, majd általában egy településen kívüli helyszínen élve szegezték a keresztre.

Már a karthágóiak, az egyiptomi Ptolemaidák és a zsidók is alkalmazták, azonban igazán a Római Birodalomban terjedt el. Több ezer keresztény mártír lelte halálát fára szegezve, a középkorra azonban e kivégzési mód visszaszorult. Japánban a XVI. századi keresztényüldözések idején ismét „divatba” jött, de vallási áhítatból kifolyólag a mai napig hallani lehet az alkalmazásáról.

A „T”, „X”, „Y” vagy a hagyományos alakú kereszten haldokló elítélt napokig is szenvedhetett. A halál zömében fulladás következménye volt, ugyanis egy bizonyos idő eltelte után az áldozat – és főként a rekeszizma – annyira legyengült, hogy nem volt képes megemelkedni a levegővételhez.

A halált gyorsíthatták is: az úgynevezett „crucifragium” nevű eljárás során a szerencsétlen térdét eltörték, aminek következtében a lábtámasz megszűnt, nem volt képes felnyomni magát, s így 20-30 percen belül megfulladt. A leghíresebb ily módon kivégzett személy Jézus Krisztus volt, ám a rómaiak tömegével feszítették keresztre Spartacus lázadó követőit (mintegy 6 ezer embert) a Via Appia mentén, a rabszolgák végső vereségét követően.