Hat kegyetlen és bizarr csel a bizánci hadvezérek eszköztárából

2018. február 19. 13:47

Háború idején egy-egy ötletes megoldás épp annyit érhet mint a katonai túlerő. Jól tudták ezt a bizánciak is, akik a Nyugat-Római Birodalom bukása után még majdnem egy teljes évezreden keresztül aktív szereplői tudtak maradni a korabeli világpolitikának. A 10. század közepén keletkezett katonai kézikönyv, a Sylloge Tacticorum hatékony - és néha egészen bizarr - hadicselek tárházát tárja elénk.

Korábban

A mérgezett kenyér

A Sylloge Tacticorum hadicselei között előkelő helyet foglalnak el a különféle mérgezések. Az egyik ilyen stratégia célja, hogy súlyosan megbetegítse az ellenség katonáit, így a munka nehezét a fertőzés végezheti el. A leírás szerint a mérget úgy kell előállítani, hogy egy varangyosbékát és egy viperát összezárunk először egy légmentes ládában, majd mikor mindkét állat meghalt, tetemeiket forró vízben megfőzzük.

Az így nyert „főzővizet” aztán a pékeknek adjuk, hogy azt használják kenyérkészítéshez. Az elkészült cipókat már csak meg kell etetni a korábban elfogott ellenséges katonákkal, majd azokat „nagy kegyesen” szabadon engedve figyelhetjük amint visszatérve saját táborukba megfertőzik az egész hadsereget. A kétségtelenül hatékony csel egyetlen hátulütője, hogy a mérgezett kenyeret készítő pékek is könnyen megbetegedhetnek a folyamat során.

következő oldal 1 / 6