2022. nyár: Mesebeli menyegzők
ITT támogathatsz bennünket

Hajlandó volt lemondani hatalmáról, a felelősségre vonást azonban élete végéig elkerülte Augusto Pinochet

2021. december 10. 15:51 MTI, Múlt-kor

15 éve, 2006. december 10-én halt meg Augusto Pinochet chilei tábornok, aki 1973-ban véres puccsal döntötte meg Salvador Allende törvényesen megválasztott elnök uralmát. Az országot ezután a katonai kormányzat vezetőjeként, majd 1990-ig államfőként irányította. Megítélése máig megosztja a chileieket: sokan a véres megtorlások felelősét, mások viszont az országot a kommunizmustól megmentő, a gazdaságot konszolidáló államférfit látják benne.

Augusto Pinochet
Az 1973-as puccs után az első dolga volt, hogy megszilárdítsa hatalmát a katonai vezetésben

Hatalomátvétel és véres megtorlás

Augusto José Ramón Pinochet Ugarte egy felső középosztálybeli valparaísói család sarjaként látta meg a napvilágot 1915. november 25-én. A gyalogsági tisztképző, majd a santiagói katonai akadémia 1936-os elvégzése után – ahova csak harmadik próbálkozásra vették fel – a hadiakadémia instruktora lett. 1966-ban megkapta a dandártábornoki rangot, 1969-ben a hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki.

Politikai pályafutása 1973-ban kezdődött, amikor az országban már anarchikus állapotok uralkodtak. Az 1970-ben megválasztott, marxista ideológiában hívő Salvador Allende békés úton akarta szocialista állammá alakítani Chilét.

Az ország a latin-amerikai térségben a fejlettebb államok közé tartozott. Az ásványkincsek – elsősorban réz és vasérc – kitermelése és értékesítése mögött komoly gazdasági érdekek húzódtak meg. Ennek fényében nem meglepő, hogy az államosításokba kezdő Allende feldühítette a hazai vállalkozókat és a rézbányákat közel 80 százalékban birtokló Egyesült Államokat is.

A várt eredmények azonban elmaradtak, a nép remélt meggazdagodása helyett a tőke kiáramlott az országból, beruházások hiányában a bányák üzemeltetése nehézségekbe ütközött. A kormány kénytelen volt leértékelni a nemzeti valutát, miközben zuhanni kezdett a legfontosabb exportcikk, a réz világpiaci ára is.

Az Egyesült Államok kereskedelmi embargóval gyakorolt nyomást a szorult helyzetben lévő Chilére. Elszabadult az infláció, a kereskedelmi ügyleteket az államot megkerülve a feketepiacon bonyolították le, a szegénység rémétől rettegő lakosság sztrájkokat és tüntetéseket szervezett, amelyek leveréséhez a hadsereget kellett bevetni.

Allende kormányzását 1973 augusztusában a legfelsőbb bíróság és a parlamenti többség illegálisnak minősítette, mire az elnök a néphez „fellebbezett”. Az alkotmányos válság nyomán lemondott a hadsereg főparancsnoka is, helyére Allende Pinochetet nevezte ki, aki ekkor már a puccsot készítette elő.

Az amerikai támogatást élvező Pinochet elszánta magát a káosz megszüntetésére, és felszólította Allendét, hogy mondjon le, majd hagyja el az országot. A pénzügyi érdekek mellett a Truman-doktrína is közrejátszott az amerikai intervencióban: a kommunizmus elleni harcra az Egyesült Államok óriási pénzösszegeket áldozott.

A szocializmushoz rögeszmésen ragaszkodó, bukott elnök nem hallgatott a felszólításra, ezért a hadsereg – egy kubai típusú diktatúra megakadályozása érdekében – 1973. szeptember 11-én átvette a hatalmat. Az elnöki palotát, ahol Allende elbarikádozta magát, elfoglalták, az elnök reménytelen helyzetét látva öngyilkosságot követett el.

Az ország vezetését négytagú junta vette át, amelynek élére Pinochet került. Első intézkedése volt, hogy a katonai vezetésen belül megszilárdítsa hatalmát: 1974 júliusában már elnökként vezette az országot, a junta további tagjait pedig „tanácsadói” szintre fokozta le. Rendkívüli állapotot hirdettek ki, a pártokat betiltották, az ellenzékkel véresen leszámoltak.

Becslések szerint legkevesebb 3200 embert gyilkoltak meg, tízezreket zártak börtönbe (néhány év alatt ez a szám a 130 ezret is elérte). Egy időre még a nemzeti stadiont is koncentrációs táborrá alakították át, több ezren emigráltak.

Pinochet emberei egyes politikai foglyokkal napokon keresztül nagy hangerővel hallgattattak különböző slágereket, többek között George Harrison és Julio Iglesias dalait. A vallatók gyakran nyomták bele a foglyok fejét egy saját vizeletükkel és ürülékükkel teli vödörbe, áramot vezettek a nemi szervükbe, de a nemi erőszak sem volt ritka.

A gyanú szerint a híres chilei költő, Pablo Neruda sem természetes halállal vesztette életét. Nem csak az embereken állt bosszút az új katonai vezetés, gyakran került sor irodalmi művek megsemmisítésére és könyvégetésekre is. 1986-ban Gabriel García Márquez Titokban Chilében című könyvéből 15 ezer példányt dobtak a lángok közé.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. nyár: Mesebeli menyegzők
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Pinochet öröme az 1973-as hatalomátvétel utánSalvador Allende támogatói körében, 1972¿Dónde están?, azaz Hol vannak? – chilei nők tüntetése a rezsim ellen, amely elragadta családtagjaikatHenry Kissinger és Pinochet találkozása 1976-ban – ma már nem titok, hogy az amerikaiak támogatták az 1973-as hatalomátvételt (Kép forrása: Wikipédia / Ministerio de Relaciones Exteriores de Chile / CC BY 2.0 cl)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár