Habár Leningrád lakossága éhezett az ostrom alatt, az állatkert lakói közül egyet sem ettek meg

2020. június 11. 09:59 Múlt-kor

Habár gyakran a háborúk első áldozatai között vannak az olyan luxusnak tekintett intézmények, mint az állatkertek, a leningrádi állatkert lakóinak többsége – már amelyeket nem evakuálták a város körülzárása előtt – túlélte a csaknem két és fél évig tartó ostromot.

Korábban

Az embertelen ostrom túlélői

Leningrád 872 napon át tartó ostromának egyik legelső áldozatát Bettynek hívták. 1911 óta élt a városban, amelyet akkor még Szentpétervárnak hívtak, és már akkor az egyik legismertebb lakosa volt. 1941. szeptember 8-án – egy nappal az ostrom tényleges kezdete előtt – német bombák hullottak otthonára, amely ráomlott.

A romok túl nehezek voltak ahhoz, hogy arrébb lehessen őket mozdítani, így Betty utolsó perceit a fájdalomtól és ijedtségtől áthatva, kiáltozva töltötte. Miután meghalt, feldarabolt testét eltemették ott, ahol 50 évének nagy részében élt. Itt élte át a cári Oroszország összeomlását és a Szovjetunió létrejöttét, amelynek elpusztításához igen közel jártak a náci seregek.

Betty ázsiai elefánt volt, egyike a leningrádi állatkert számos állatának, amelyek szenvedtek a város több éven át tartó ostroma – a történelem egyik legpusztítóbb városi harca – során.

Betty halálának napja jelezte a borzalmas türelemjáték kezdetét. A német bombák nem csupán megfosztották egyik legnépszerűbb lakójától a várost, de elpusztítottak egy raktárat a Zabalkanszkij sugárúton, ahol a város liszt- és cukorkészletének nagy részét tárolták.

A háború eleje óta igen szűkre szabott napi élelmiszer-fejadagok tovább zsugorodtak – az ősz végére a felnőtt munkásoknak 500 gramm kenyér járt, míg a gyermekeknek és az időseknek nem egészen 250.

A lisztet egyre inkább fűrészporral és más ehetetlen anyagokkal helyettesítették, a leningrádiak pedig a petróleumtól és a tőzegtől házi kedvenceikig és – néhány esetben – az emberi húsig mindennel igyekeztek kiegészíteni szűkös étrendjüket.

Mindezt figyelembe véve valódi csodának tűnik, hogy Betty és állatkerti lakótársai közül egyetlen sem került senkinek az asztalára az ostrom során. Túlélésük főként gondozóik találékonyságának és agyafúrtságának volt köszönhető.

A legritkább állatok egyharmadát – köztük a párducokat, a jegesmedvéket, de még egy orrszarvút is – a távoli Kazanyba evakuálták, még mielőtt a várost körülzárták volna a németek és szövetségeseik.

következő oldal 1 / 3