Fű, fa, virág: a Városliget természeti környezete

A változékony huszadik század

1904. május 3-án napsugaras, derűs időben nyílt meg a virágok kiállítása, melyet Ilsemann Keresztély (1850–1912), a főváros kertésze rendezett a Műcsarnokban és környékén. A tavaszi virágkiállítás olyan nevezetes eseménynek számított, hogy megnyitására az épp a magyar fővárosban tartózkodó Ferenc József is ellátogatott. Fogadására természetesen összegyűltek az előkelőségek: miniszterek, arisztokraták, az előkelő társaság hölgytagjai sorakoztak fel a király tiszteletére a Műcsarnok lépcsőjén. Miközben érdeklődéssel végignézte a kiállítást, számos kérdést intézett a főkertészhez, sőt, a Vasárnapi Újság tudósítója a szélesebb közönség számára is közreadhatta az alábbi királyi szavakat: „Szívesen jöttem el a kiállításra, mert a virágokat magam is nagyon szeretem!”

Miután a Műcsarnokkal szemben 1906 decemberében megnyitották a Szépművészeti Múzeumot, amelyet Schickedanz Albert és Herczog Fülöp tervezett, 1909-ben az új épület előtti területet is parkosították. Az így létrejött ikerpark mindkét oldalán egy-egy szökőkutat is elhelyeztek. Középen ekkor már állt a Millenniumi emlékmű oszlopsora, igaz, még a királyszobrok nélkül. A lovasfogatok és a még ritkaságnak számító automobilok a középen szabadon hagyott, széles sétányon, Gábriel arkangyal szobrát megkerülve jutottak el a Városligeti-tó hídjához.

A hídhoz vezető út eleinte nem is volt kikövezve, ligeti sétánynak tekintették, a porfelverődés ellen pedig, a park többi sétányához hasonlóan, locsolással védekeztek. (balra: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum, Kerekes J. Zoltán, 1909, jobbra: Fortepan / Schoch Frigyes, 1914)

Az évtizedeken át szépen gondozott parkot 1938-ban szüntették meg végleg, amikor a teret az Eucharisztikus Kongresszus miatt átépítették. Mintegy száz méter szélességben lekövezték, hogy a központi rendezvényre érkező százezres tömegnek helyet biztosítsanak. Az újabb nemzedékek már ebben a kövezett formájában ismerték meg a teret, mely a díszburkolattal is megkapó látványt nyújt a tó és a hatalmas park szomszédságában.

A második világháborút követő évtizedekben váltakozó intenzitással gondozták a Liget virágágyásait, de a 20. század elejének kertészeti aranykora egészen a legutóbbi időkig nem tért vissza. Az utolsó, átfogó kertépítészeti átalakítást a BNV elköltözése után, az 1970-es évek második felében valósította meg a Főkert. Nőtt a parkosított területek aránya, rendezték a Széchenyi Fürdő előkertjét is. A rondó állapota viszont az 1980-as évekre jelentősen leromlott. Eltűntek a virágágyások, helyükön egyszerű gyepes rét maradt.

A nagyobb méretű, idősebb fák átültetésével a 19. században csak egészen különleges esetekben foglalkoztak. Egyrészt nem voltak ehhez megfelelő eszközök. Másrészt a sokféle célra hasznosítható fákat becsülték ugyan, de pótolhatónak tartották őket. Természetes volt az idősebb egyedek kivágása és helyükre új csemeték ültetése, melyeket azután folyamatosan locsoltak, gondoztak. Ezért is látható csupa fiatal fa a 19. század végi, 20. század eleji képes levelezőlapokon az új épületek körül. A két világháború között azonban már nem volt idegen az értékesebb fák átültetésének gondolata a kertészek körében az igényesen gondozott kertekben, parkokban. Ezek közé tartozott az Állatkert is, melynek akkori főkertésze, Király Lajos az 1930-as években már rendszeresen helyezett át kisebb-nagyobb fákat és cserjéket az állatkerti park területén.

Az 1935-ben készült légifelvételen jól kivehető, hogy az immár saját névvel rendelkező tér kezdi felvenni ma ismert formáját. A szökőkutak még megvannak, de a parkosított területek visszaszorulóban, helyüket fokozatosan a felvonulásokra, rendezvényekre alkalmas, kövezett felületek veszik át (Fortepan / Szent-Istvány Dezső)

A magyarországi faátültetések az 1960-as években vettek nagyobb lendületet, amikor a fővárosban és vidéken is számos régi lakónegyedet felszámoltak. Az új városrészek és a házgyári építésű lakótelepek parkosításához rengeteg növényre volt szükség, viszonylag gyorsan. Mivel a faiskolák csak szabadgyökerű, fiatal csemetéket forgalmaztak, a Fővárosi Kertészeti Vállalatnál végzett, tudományos igényű kutatások és kísérletek nyomán, az 1960-as évek közepén megkezdődtek az „üzemszerű idősfa telepítések”.

Az utóbbi időben ismét kedvező változások tapasztalhatók. A Mezőgazdasági Múzeum felélesztette és gondosan ápolja a ligeti virágkiállítások 130 éves hagyományát. A Liget Projekt nyertes tájépítészeti tervpályázata növelte a kiültetett virágok mennyiségét az elmúlt években. Többek között egy látványos rózsakertet hoztak létre az Olof Palme Ház új főbejárata előtti területen.

Bercsek Péter okleveles kertészmérnök, aki maga is részt vett a faátültetési programban, 2013-as Átültetett fák a budapesti parkokban címmel közreadott tanulmányában így emlékezett vissza az áthelyezett idősebb fák tömeges megjelenésére a főváros parkjaiban: „A főváros zöldterületeit gondozó Fővárosi Kertészeti Vállalat parképítő, parkfenntartó és műszaki részlegeinek együttműködésével az 1960-as, és az 1970-es években, a fővárosi parkokban kb. 2.000 db fát telepítettek új helyükre. A kényszerű mentés lehetőséget teremtett a parkok és az épülő lakótelepek földlabdás fákkal történő kiegészítő fásítására. 500 db átültetett fán végeztünk kísérleteket és megfigyeléseket. Három éven keresztül víz és tápanyag utánpótlás segítette fejlődésüket, amit a hajtásnövekedés mértéke alapján értékeltünk.” (x)

1. Sétányok és korzók
2. A változékony huszadik század

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején