Évtizedekkel megelőzte korát a lágymányosi Konstantinápoly, Buda szórakoztató-negyede

2021. június 15. 15:53 Jamrik Levente

Korábban

Szex, erotika, pompa és gyilkosság

Ezen a telken építteti fel 1894-ben Fellner és Helmer bécsi építészmérnökök tervei alapján az Első Fővárosi Orfeum néven futó újabb mulatóját, amelynek belső berendezéséről a kortársak csak szuperlatívuszokban beszéltek: a jobb láthatóság miatt a nézőtér a színpad felé lejtett, a bútorok barokk stílusban készültek, szokatlan húzásként a széksorok között még vacsorázni is lehetett.

A karzaton büféasztalok terpeszkedtek, a kiszolgálószemélyzet pedig válogatott, csinos lányokból állt. A mulató bámulatos pompával berendezett télikertje még Krúdy Gyulát és Ady Endrét is megihlette. Tőlük tudjuk, hogy itt a falakat bársony és damaszt drapériákkal, drága perzsa faliszőnyegek burkolták, a díszesen kovácsolt, lámpákkal felszerelt vasoszlopok tartotta üvegtető alatt pedig pálmafák bólogatták fejüket a huzatban, a plafonról pedig egy „szénásszekér” méretű villanycsillár lógott le. Itt gyülekeztek a válogatott szépségű büféslánykák is, akik a bőrkanapékon elterülve lesték a vendégek hívó szavát.

Az Orfeum kínálata túlhaladta a világhíres bécsi Romacher varieté színvonalát is. Rendszeresen fellépett ezen a színpadon Raden műlovarnő és fekete paripája, Josef Linzer énekes, Fregoli az átváltozóművész és Cody, a trambulinról lövöldöző ezredes. Ám az egyik legnagyobb szenzációt mégis a kitűnően táncoló és éneklő, vörösesszőke hajával, dús kebleivel operáló Carola Cecília jelentette, akinek csalfa kegyeiért Lazarovits Zdenkó bácskai nábob hajlandó volt közel egymilliós örökségét is feláldozni, mindezt akkor, amikor a MÁV elnöke sem keresett többet évi tizenötezer koronánál.

Cecília betyárruhában előadott mutatványán csak két előadás tett túl, a Frauen Batallion - azaz Női zászlóalj - nevű operett kétszáz, testhez simuló dresszbe öltöztetett „szemérmetes” lány kánkán tánca, illetve az Amerikából importált hat Barrison-lány – akik csinos gyermeki arcuk ellenére a legpajkosabb tartalmú kuplékat adták elő.

Somossy jó művészi érzékkel a főbb előadások szünetében vagy szókimondó eredményei miatt külföldön is rögtön utánzott sanzonokat, színházi találatokat adatott elő brettli művészeivel, vagy hiányos öltözetű táncosnőivel ejtetett egy-két félreérthető mozdulatot – kikről ma már csak egy személyre tart igényt az utókor emlékezete, nevezetesen a Mágnás jelzővel illetett Turcsányi Elzára, aki Schmidt Miksa bútorgyáros, a Kiscelli kastély hajdani tulajdonosának szeretője volt. Az egykori kolléganői által sokat irigyelt gyönyörű hölgy sorsa egyébként nem volt annyira irigylésre méltó.

Az Est című napilap 1914. január 10-ei tudósítása szerint, miután a mosónő lányából dívává lett Elza ékszerlopáson kapta Kóbory Rózsi 26 éves komornáját, és annak szeretőjét Nick Gusztáv péklegényt, azok meglepetésükben inkább egy törülközővel megfojtották úrnőjüket, nehogy lelepleződjenek a hatóság előtt. A bizonyítékként használható holttestet egy kosárba tuszkolva a Dunába dobta e két szerencsétlen, amelyre másnap hajnalban talált rá Katzenberger Márton és Szabó Márton, a két galamblelkű kavicsszállító fuvaros. Az öreg Schmidt bánatában a kastély mellé építtetett kápolnával búcsúztatta el egykori szerelmét.

előző oldal következő oldal 2 / 5