Forró magyar őszök

Erzsébet királyné hosszú búcsúja

2019. szeptember 10. 08:27 Pálinkás Patrícia

Aki már régóta meg akart halni

1883 augusztusában Mürzsteg mellett még egy megrázó lovas élményben volt része. A vízeséshez akart eljutni, de a Mürz folyó feletti korlát nélküli kis hidak olyan ijesztőnek tűntek számára, hogy visszafordult. Egy ilyen kis hídon lova lyukba lépett, és „már úgy érezte, hogy süllyed, és hogy lovastul a szakadékba zuhan”, amikor egy ott dolgozó favágó szerencsére lerántotta a lováról a királynét. Ilyen esetek miatt válaszolhatta Sztáray grófnő azt firtató kérdésére, hogy miért hagyott fel a lovaglás szenvedélyével: „Egyszerre és minden igaz ok nélkül elvesztettem a szívemet, s ki tegnap még föl sem vettem a veszélyt, ma minden bokorban ott láttam, s többé nem tudtam a képétől szabadulni.”

A nyolcvanas évek közepétől már fizikailag sem bírta a lovaglást, gyakori gyötrő fejfájás, isiász rohamok kínozták. Mindezt lelkileg is megsínylette Erzsébet, hisz a féktelen lovaglások számára a szabadságot jelentették, ahová az udvar emberei nem tudták követni.

Ettől kezdve többször felmerült benne az öngyilkosság gondolata. Gyakran volt depressziós, amiben része lehetett genetikai örökségének is. Apja, a társaságkedvelő, mindig vidám Miksa herceg idős korára emberkerülő lett, Erzsébet nagyapja pedig remeteként halt meg. Ő is egyre többször kívánta és kereste a magányt.

Miután a királyné felhagyott a lovaglással, továbbra is kihívta a sorsot maga ellen, hosszú tengeri utazásokat tett. 1893 decemberében egészen az Azori-szigetekig szeretett volna utazni, de a silány Greif nem tette ezt lehetővé. Útközben több baleset is érte a hajót, a spanyol partok közelében pedig végveszélyben forgott Erzsébet élete is. Véleménye szerint a parancsnok lélekjelenlétén kívül csak Isten csodájának köszönhették megmenekülésüket. Szemtanúk szerint a mentés alatt a királyné nagyon nyugodtan viselkedett, de hogy közben a lelkében is viharok dúltak, ezt bizonyítja, hogy az eset után a Riviéra kegyhelyének fölajánlotta a Greif jacht képét. A kegyadományon a kritikus nap dátuma és a királyné neve is olvasható volt.

1898 tavaszára Erzsébetet teljesen elhagyta fizikai ereje, ami számára mindig a legnagyobb örömet jelentette. Szó sem lehetett már hosszú, gyors ütemű gyalogtúrákról, amelyek szintén a szabadság érzetét keltették benne. A remény és az öröm szavakat teljesen kitörölte életéből. A gyilkos 1898. szeptember 10-én egy olyan embert ölt meg, aki már régóta meg akart halni. Erzsébet királynét testi és lelki szenvedéseitől váltotta meg a halál.

2019. ősz: Forró magyar őszök
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
A fiatal Sisi a possenhofeni kastély előtt
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!