Emberibbé tette a háborúk embertelenségét, mégis egy szegényházban élte le utolsó évtizedeit
2020. október 30. 17:04 Múlt-kor
Jean Henri Dunant az 1859-es solferinói csata sebesültjeinek borzalmas állapotát látva kezdeményezte megsegítésükre a széleskörű összefogást. 1910. október 30-án bekövetkezett halála miatt azt már nem élte meg, hogyan állították az első világháborúban harcoló hatalmak a Nemzetközi Vöröskeresztet mindaddiginál nagyobb feladat elé. A segélyszervezet alapítója élete végét elfeledetten, egy szegényházban töltötte.
Az idős Dunant (1901)
Korábban
Üzletember a csatatéren
Jean Henri Dunant (1828–1910) svájci üzletembert eredetileg a III. Napóleon francia császárral való találkozás vágya hajtotta a harctérre. Ugyan korábban is részt vett különböző jótékonysági akciókban, de a solferinói csatamezőn való megjelenése teljesen véletlenszerű volt.
1859. június 24-én engedélyt kért a francia parancsnokságtól, hogy megtekinthesse a solferinói ütközet színhelyét. Ekkor sebesült osztrák katonákra talált rá, akiket a város lakossága ütlegelések közepette űzött ki éppen menedékhelyükről. Ez a jelenet indította el benne a segélynyújtást és a sebesültek ápolását végző szervezet létrehozásának gondolatát.
A solferinói csata 1859-ben
A háborúk, katasztrófák és természeti csapások áldozatai hosszú évszázadokon át semmiféle intézményes védelmet nem élveztek. Az egyházi és polgári szervezetek alkalmankénti segélynyújtása az adott közösség összefogásán és akaratán múlott.
A csatatéren maradt sebesültek sorsa a környező lakosság kezében volt. A 16. századtól vált gyakorlattá, hogy a harcoló felek előzetesen megegyeztek a hadifoglyok cseréjéről, kiváltásuk módjáról, a beteg és sebesült katonák védelméről. Ezen alkalmi szerződések azonban nem váltották ki az intézményes rendezést.
Jean Henri Dunant 1855-ben
Az egyének és közösség segítő akciói esetiek és elszigeteltek maradtak, nem váltak nemzetközi, még csak országos szintűvé sem. Ahogyan Kapronczay Károly rámutat tanulmányában, ez Dunant érdeme volt.
Dunant Solferino lakosaiból saját pénzen önkéntes mentőcsapatokat szervezett és a sebesültek számára szükségállomásokat létesített. A terepmunkával párhuzamosan hozzálátott az ügy mögé befolyásos támogatókat szerezni, arisztokratákkal levelezett és hazatérése után könyvet írt tapasztalatairól, valamint az összefogás fontosságáról.
Beszámolója Európa-szerte nagy visszhangra talált, amire talán ő maga sem számított. Dunant a sikerén felbuzdulva európai lobbikörútra indult, hogy a politikai döntéshozókat megnyerje nemzeti, majd egy nemzetközi segélyszervezet létrehozásának.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2015
- Amikor egy tulipánhagymáért luxuslakást lehetett venni
- Így lett Kassa csehszlovák város
- Tíz nagy győzelem a halál fölött
- A modern remetekirályság
- Így tanították Horthyt a 2. világháború után
- A kerti szajha
- Kolozsvár román megszállása
- Az újra megtalált munkásnő
- Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
- Egy lázadó brit diplomata önfejűségére is szükség volt az „algériai Pompeji” felfedezéséhez tegnap
- Nem illett kapatosnak lennie a századforduló magyar bankárainak tegnap
- A világ és az angol sajtó döbbenten állt a 6:3-as eredmény előtt tegnap
- Az interneten megtekinthető Darwin főművének két eredeti, kézzel írt oldala tegnap
- Akik nem tudtak felejteni: magyar nők a Gulágon tegnap
- A Gellért-hegyi csillagda falait és egy ritka ágyútalpat is találtak a Citadella alatt tegnap
- Láncdohányosként is sorra döntögette a baseball rekordjait Joe DiMaggio tegnap
- Eltűnt Charles Darwin két, Cambridge-ben őrzött jegyzetfüzete tegnap
