Elsőre szerencsétlenül járt hegymászónak gondolták megtalálói Ötzi testét

2024. szeptember 19. 17:05 Múlt-kor

Korábban

Mit evett, és hogyan halt meg?

A kalandos életű, hegyen-völgyön keresztül vándorló ősember mindennapjai gyomortartalmán keresztül is rekonstruálhatóak. A vizsgálatokból az is kitűnt, hogy az általa fogyasztott, 75 darab azonosított növényfajnak mindössze 30 százaléka volt őshonos a mumifikálódásának helyszínén, így Ötzi nyomvonala végigkövethető a dél-tiroli régióban. Változatos étrendjét sokan ma is megirigyelhetnék, halálát megelőzően kőszáli kecskét fogyasztott alakorral – az emberek által legkorábban termesztett, egyszemű búza –, valamint zsírral (amely lehetett szalonna vagy sajt is) és páfránnyal.

Halála már csak a tudomány és a képzelet együttműködésével idézhető fel, a krimibe illő történetre a mai napig nem rendelkezünk teljesen meggyőző magyarázattal. A megtalálását követő években a fagyhalál volt az uralkodó elmélet, 2001-ben viszont minden megváltozott.

A jégmúmia arca

Az akkori vizsgálatok kimutatták, hogy halálát egy nyílvessző okozhatta, és jelenleg ez a konszenzusosan elfogadott vélekedés. Az elmélet szerint a nyílvessző bal vállánál, hátulról hatolt bele lapockájába, egy fő artériát talált el, és az áldozat egy rövid haláltusa után, perceken belül elvérzett. A hivatalos álláspontot egy 2017-ben elvégzett röntgen és CT-vizsgálat is megkérdőjelezte, mivel a vérveszteséget „mindössze” 100 milliliterben határozták meg, amely ugyan súlyos, de nem végzetes mennyiség.

A nyílvessző-elmélet mellett a fejet ért sérülések is gyanút ébresztettek a kutatókban, noha valószínűbb, hogy ezek csak egy esés, nem pedig dulakodás következményei. A fagyhalál teória hívei szerint a nyílvessző okozta sebesülést követően Ötzi egy sziklamélyedésben húzta meg magát, majd egy gleccserfolyam temette be és őrizte meg maradványait az utókornak. A pozíció, ahogy megtalálták – hason fekve, bal kezét a mellkasára téve – arra utal, hogy tudatosan helyezkedett így, hogy eltávolítsa testéből a nyílvesszőt. Újszerű elképzelés, hogy egy közeli temetkezési helyről, természetes folyamatok által került végső nyughelyére, ahol 1991-ben felfedezték, de az elméletet nem sikerült bizonyítani.

Halálának zavaros körülményei szintén nyugtalanítóak. Emésztőrendszerének pollentartalmából kiderült, hogy valamikor késő tavasszal, kora nyáron érhette a végzet – ettől még a hegyen megfagyhatott –, valamint a gyomortartalom és a fogyasztott tápanyagok alapján azt is megállapították, hogy a megelőző napokban sokat gyalogolt. A prehisztorikus nyomozás eredményei alapján viszonylag magasból ereszkedett le a völgybe, ahol feltételezett lakhelye, esetleg faluja feküdt, itt összeveszett valakivel, sőt akár gyilkolhatott is, mert a kézfején találtak egy súlyos, maximum 1-2 napos sebet (és több helyen zúzódásokat a testén).

A gyilkosság lehetőségét az eszközein és testén fellelt, idegen emberektől származó vérnyomok is alátámasztják. Természetesen a békésebb verzió sem zárható ki, így akár gyógynövények után is kutathatott a völgyben, hogy sebét ellássa, azonban ez a teória nem ad kielégítő magyarázatot az idegen eredetű vérfoltokra.

Ötzi a vizsgálatokat végző kutatókkal

Az eddig talált bizonyítékok alapján revansra, gyilkossági kísérletre Ötzi nem gyanakodott. Favázas hátizsákjával haladt felfelé, békésen étkezett a gyilkos merénylet előtt körülbelül fél órával, majd váratlanul, hátulról érte a nyíltalálat. Dulakodásra utaló nyom nincs, tulajdona sértetlen maradt, tehát a lopás mint indíték kizárható. A bosszúvágy fűtötte gyilkos dolgavégeztével távozott, felfedni nem akarta kilétét – Ötzi tárgyait pedig ismerhették a közösségben, így nem lett volna célravezető magával vinnie őket.

A teljes igazságot és a rejtélyes gyilkos kilétét örök homály fedi, Ötzi történetét egyelőre a modernkori nyomozózsenik sem tudták minden kétséget kizáróan megfejteni. Halála azonban nem volt hiábavaló, társainak a feledés, Ötzinek a világhírnév jutott osztályrészül.

előző oldal 2 / 2