Elpusztították a Kaukázus legnagyobb középkori keresztény temetőjét

A Kaukázus modern kori rejtélyének nyomába eredtek a helyi oknyomozó riporterek: szerették volna kideríteni, hogy miért, és hogyan tűnt el pár év alatt teljesen az azerbajdzsáni Dzsulfában a térség legnagyobb és legrégibb középkori temetője. A kérdés megoldását robbanásveszélyes politikai közeg nehezíti.

Titokzatos pusztítás

A temető az örmény kulturális örökség egyik legjelentősebb darabja volt, a helyiek által khatchkaroknak nevezett középkori, kereszt alakú fejfák közül a legtöbb még a nyolcvanas évek végén is háborítatlanul állt. Mindezt azonban mára szinte teljesen lerombolták, az örmények szerint ez a pusztítás csak a tálibok által elkövetett Buddha-romboláshoz mérhető. Az ügy kipattanása azonnal politikai vitához vezetett: Örményország és Azerbajdzsán egymásra mutogat, és a másikat vádolja a pusztítással.

A temető az 1970-es években

Az Azerbajdzsán és Irán közös határán fekvő temetőbe most először látogatott újságíró, aki fotókkal illusztrálta a temető teljes pusztulását (később egy videofelvétel is előkerült az elbontásról). Jelenleg ez a hely a térség legkevésbé megközelíthető pontjainak egyike: a Nakhicseváni Autonóm Területet ugyanis a máig megoldatlan határproblémák miatt csak légi úton lehet elérni (ld. térkép). Az újságíró útja egyébként sem volt problémamentes: végig az azerbajdzsáni biztonsági szolgálat munkatársai kísérték, és minden lépését szemmel tartották. A helyszínre személyesen ő sem mehetett le, csak messziről láthatta a pusztítást.

Megszólaltatott viszont többi helyi lakost, akik több történetet adtak elő: egyesek elmondták, hogy a temetőt 1988-1989-ben Nemat Panahov helyi politikus utasítására pusztították el. Többek szerint a sírköveket 2002-ben a nakhicseváni hadsereg tüntette el egy katonai hadgyakorlat során. Megint mások 1998-ban látták, amint elkezdték a temető elbontását. A legújabb vélemények szerint a hadsereg az elmúlt pár héten, egy-két nap alatt bontotta el a köveket.

A temető helye ma

Az Araxész folyó északi partján álló Dzsulfa a középkorban virágzó város volt. 1604-ben azonban a perzsa Abbász sah a lakosait Iszfahánba deportálta, ahol még ma is megtalálható az új Dzsulfának nevezett örmény negyed. A lerombolt várost és temetőjét többen felkeresték: a brit keletkutató Sir William Ouseley 1812-ben egy teljesen elhagyatott várost, a temetőt és a valamikori kőhíd maradványait írta le útikönyvében. A temető lassú pusztulása 1828-ban kezdődött meg, mikor Azerbajdzsán az Orosz Birodalom része lett. A 20. század fordulóján következett a következő nagyobb pusztítás, amikor a sírkövek egy részét a közeli vasút építéséhez használták fel.

Robbanásveszélyes vandalizmus és cinizmus

Argam Aivazian történész, a helyi műemlékek szakértője szerint Dzsulfa azért volt egyedülálló, mert sehol máshol a világon nem lehetett egy temetőben ennyi jó állapotban lévő középkori faragott sírkövet találni. Elmondása szerint utoljára 1987-ben járt a helyszínen, ahol a szovjet időszak hányattatásai ellenére a temető szinte teljesen ép volt. Az örmény kulturális miniszter Gagik Gyurdzsijan elmondta, hogy kormánya már 1998-ban felemelte szavát a pusztítás ellen, és akkor sikerült is leállítani a munkálatokat. 2003-ban azonban újrakezdték a rombolást, és a kövek egy részét elásták, míg a többi az Araxészbe dobták.

A temető a határon áll: az iráni oldalról nézve láthatók a fejfák, előtérben a vasúttal.

A Dzsulfa-temető sorsa komoly felháborodást váltott ki a világon: az Európa Parlament, az UNESCO és a brit Lordok Háza közösen indított vizsgálatot az ügyben, és jelenleg is egy közös delegáció vizsgálja, hogy kik okozhatták a felmérhetetlen pusztítást. A helyszínhez azonban az újságíró látogatása óta senkit nem engedtek közel, mert a vizsgálat komoly hatással lehet a térség politikai egyensúlyára. Ha ugyanis egy nemzetközi bizottság a temető elpusztításában megállapítja valamelyik fél felelősségét, akkor komolyan kiéleződhet Örményország és Azerbajdzsán törékeny kapcsolata. A háború pedig nem idegen a térségtől: a jelenlegi béke csak 1994 óta áll fenn.

A nemzetközi bizottság jelenlegi látogatása mindkét oldalról indulatokat váltott ki: az örmények most az azerbajdzsáni kormányt hibáztatják a kulturális vandalizmus eltűrésével és bátorításával. A kormány szerintük nem csak a történelem egyik legnagyszerűbb temetőjének, hanem 27 ezer más örmény épületnek és emlékműnek az elpusztításáért is felelős.

Azerbajdzsán erre válaszul hivatalos közleményben tagadta, hogy bármi történt volna a régi örmény temetőben, sőt szerintük Örményország az igazi kulturális örökségi vandál, mert az országukban az összes muszlim műemlék elpusztult (a kormányzat 1587 mecset és 23 medressze ügyében követelt nyomozást). Szerintük ráadásul a hazug és korrupt örmény kormányzat az azeriek ellen politikai fegyverként használja az első világháborús népirtást.

A helyiek mindenesetre reménykednek a vizsgálóbizottság sikeres ténykedésében.