Éhezve masíroztak keresztül a burmai dzsungelen a japánok ellen küzdő brit elitkatonák

2022. december 2. 08:51 Múlt-kor

Korábban

Égből érkező britek

A kritikák ellenére Wingate elérte feljebbvalóinál (nem utolsósorban Churchill miniszterelnökkel ápolt jó kapcsolata révén), hogy a chinditek következő hadművelete az előzőnél nagyobb szabású legyen. Úgy tervezte, siklórepülőkkel juttatja csapatait előre meghatározott tisztásokra a dzsungelben, ahol aztán megerősített állásokat alakítanak ki, és innen csapnak le célpontjaikra. Emellett felkelésre akarta bírni az ország északi részén élő kacsin népet is, erről azonban lebeszélték, félve attól, hogy a japánok a brit különleges egységek távozása után népirtást hajtanának végre.

Sebesült chindit ápolása a burmai dzsungelben

Wingate chinditjei végül az Észak-Burma felszabadítását célzó szélesebb hadműveletben kaptak helyet azzal a feladattal, hogy az Indiát Burmával összekötő úgynevezett „Ledo-utat” vigyék el a Burmát Kína délnyugati részével összekötő úgynevezett „Burma-útig”, ezzel megnyitva a szárazföldi utánpótlás lehetőségét Kína felől. Több kommunikációs célpontot is meg kellett megsemmisíteniük, a kínai Jünnan tartomány területéről pedig kínai erőket behívni. A hadművelet indulásáig többször módosult feladatkörük.

Jim Rogerson, a chinditek egyike mutatja fel az egyetlen kanalat, amelyet a bevetés során használt

1944. február 5-én egy dandár szárazföldön, rendkívül nehéz terepen (a japánok elkerülése végett) hatolt be Burmába, míg más egységeket három kijelölt tisztásra (melyek kódnevei „Picadilly”, „Broadway” és „Chowringhee” voltak) kívántak vinni siklórepülővel – ezek közül kettő bizonyult használhatónak (a „Picadilly”-t a helyi tíkfa-kitermelők időközben telerakták rönkökkel). A szárazföldi dandár négy hét után elérte a Chindwin folyót, a siklórepülők ekkor, március 5-én kezdték el bevinni a többi csapatot. A landolások során nagy volt a balesetek és az ebből következő veszteségek aránya, mivel a C–47-es szállítórepülők egyenként két siklót húztak maguk után, amelyek maguk is zsúfoltak és túlterheltek voltak.

Chinditek egy folyón való átkelés után

A „Broadway” leszállóhely került végül megerősített állássá való kialakításra, és a további repülések összesen 9000 chinditet hoztak Burmába. A „Broadway” közelében a chinditek létrehoztak két további megerősített pozíciót, White City és Aberdeen néven. Mivel ezek messze a japán vonalak mögött voltak, volt idejük felkészülni az elkövetkező súlyos harcokra. Ezek során a brit és japán erők gyakran közelharcban találkoztak – a szuronyok mellett a macheték, a gurkhák kukri kései, illetve a japánok katanái is előkerültek.

A vég

Március 24-én kettős veszteség érte a műveletet: a nyugat felől szárazföldön közeledő, teljesen kimerült 16. dandár nem tudta a japán erősítésekkel is megtoldott Indaw városát bevenni, ezért a dandárt légi úton evakuálták. Ugyanezen a napon Wingate az indiai Imphalba repült, a visszafelé úton azonban az őt szállító amerikai B–25-ös bombázó viharba keveredett, és lezuhant – nem voltak túlélők. Wingate helyére Joe Lentaigne dandártábornok került, akivel a katonák nem voltak megelégedve – bár Wingate-et számukra vélhetően senki sem helyettesíthette volna.

A felmentősereg: a kínai 38. hadosztály és a chinditek előrenyomulása dzsipekkel, 1944. június.

Áprilisban új parancs érkezett: az egységek északabbra egy új, „Blackpool” nevű erődítményt alakítottak ki május elején. A korábbi állásokkal szemben ez azonnal intenzív támadás alá került, és 17 napi folyamatos harc után fel kellett adni. A chindit dandárokat további kisebb műveletekre alkalmazták a nyár során, azonban itt is óriási arányban voltak kimerültek, éhesek és betegek a katonák. A dandárok 1396 halottal és 2434 sebesülttel számoltak, a katonák több mint felét pedig kórházban kellett speciális tápláló étrendre fogni legyengültségük miatt. Miután 1944. augusztus 27-én az utolsó chindit is elhagyta Burmát, az egységet 1945 februárjában felszámolták. Sok katonáját a brit indiai hadsereg más egységeibe integrálták.

előző oldal 3 / 3