Éhezve masíroztak keresztül a burmai dzsungelen a japánok ellen küzdő brit elitkatonák

A gyomorban növekvő rizs

A chinditek hét, egyenként 400 embert és 60 állatot számláló egységként indultak meg 1943. február 8-án a japán utánpótlási vonalak bomlasztására. Az öt ilyen „oszlopból” álló fő erő a Nankan városa körüli észak-déli irányú vasutat és utat támadta, míg egy két „oszlopból” álló elterelő célú erő azt kapta feladatul, hogy Wunthótól délre semmisítse meg egy szakaszon a vasutat, majd a főerőhöz csatlakozva keljen át az Iravádi folyón, és vágja el a Mandalaj-Lashio vasútvonalat.

Folyón átkelő chinditek Burmában. A katonák közül sokan szenvedtek a súlyos hasmenéssel járó dizentériában, ők gyakran meztelenül meneteltek.

A chindit csoportok sokszor nehezen haladtak a barátságtalan terepen, és gyakran annyira elfáradtak, hogy nem tudták további feladataikat ellátni. Ezt parancsnokaik szigorú fegyelmezéssel igyekeztek kiküszöbölni: amikor az 5. oszlop egyik katonája őrségben elaludt, választás elé állították – egyedül visszagyalogol Indiába, vagy megkorbácsolják. A katona az utóbbit választotta.

Miután megsemmisítették célpontjaikat és átkeltek az Iravádin, komoly akadályba ütköztek – a folyó vonala volt gyakorlatilag légi utánpótlásuk akciórádiuszának végső határa. A folyón túl ráadásul szárazabb vidékre jutottak, ahol nem csupán nehéz volt ivóvízhez jutni, de a japán csapatok jó minőségű utakon tudták őket körbekeríteni, így végül kis csoportokban kellett visszafordulniuk, és barátságos területre jutniuk. Ennek során a fárasztó menetelést tetézte a betegség és az éhség: volt olyan oszlop, amely a 93 napi Burmában tartózkodást 20 napi élelemmel volt kénytelen kibírni.

Egyes csoportok, túl messzi célnak ítélve Indiát, inkább Kína vagy az északkeleten brit kézen maradt Fort Hertz felé vették az irányt. Azt, aki úgy érezte, nem bírja tovább, a puskájába való egy plusz töltőlécnyi lőszerrel, és némi tartalék élelemmel és vízzel hátrahagyták.

A katonákat gyakran az útba eső falvakban vásárolt rizs mentette meg a végkimerüléstől – a legjobb megoldásuk az volt, hogy keveset főzték, így az elfogyasztott rizs a gyomrukban növelte tovább térfogatát, és hosszabb ideig volt laktató hatással.

Brit Lee-Enfield hadipuska bekészített töltőléccel (kép forrása: Wikimedia Commons / Quarzexe / CC BY-SA 3.0)

Wingate emberei egyharmadát vesztette el a hadművelet során: volt, aki elesett, volt, akit hátrahagytak – közülük sokan fogságba estek. Akik kijutottak, csontsovány, járni is alig képes szellemek képét mutatták. A körülbelül 3000 útnak indulóból 2182-en tértek vissza, közülük 600-an alkalmatlanok voltak a további szolgálatra.

1. Brit erő szükséges
2. A gyomorban növekvő rizs
3. Égből érkező britek

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2013

• Shakespeare elveszett világa
• Bájitalok a régmúltból
• Grace Kelly és Rainier: monarchia á la Hollywood
• Che Guevara Hollywoodban és a vasfüggöny mögött
• Domján Edit-Szécsi Pál: egy szerelem tíz hónapja
• Magyar űrhajósok a zűrben
• A Tenkes kapitánya
• Garibaldi magyar parancsnoka
• Az évszázad magyar műkincsrablása