Egykor a szándékos maláriafertőzés és a tetvek péniszbe helyezése is orvosi eljárásnak számított

Porrá zúzott koponyák

II. Károly angol király egészsége megőrzése érdekében rendszeresen szedte a „Királycseppeket”. Ennek elkészítése nem is volt bonyolult, mindössze egy emberi koponya kellett hozzá, amelyet porrá zúzva és alkohollal összekeverve már kész is volt az oldat, amelyet egyszerűen csak meg kellett inni.

Amikor 1685-ben a király a halálos ágyán feküdt, orvosai kétségbeesetten itatták az uralkodót ezzel a szerrel – mindhiába. A koponyát emellett más célra is használhatták: a rajta termesztett mohának (nem, nem elírás) vérzéscsillapító hatást tulajdonítottak.

És ha már a koponyáknál tartunk. A legkorábbi, régészeti bizonyítékokkal is alátámasztható sebészeti beavatkozás, a koponyalékelés (trepanáció) technikáját a prehisztorikus idők óta orvosi és rituális célból számos civilizáció alkalmazta. A legkorábbi ismert bizonyítékok Kr. e. 6500-ból, a mai Franciaország területéről származnak. Az ókorban az egyiptomi, kínai, indiai, római és görög orvosok számára a csontlékelés már szinte természetes, rutinműtét lett.

Hieronymus Bosch: Az őrültség kövének eltávolítása (15. sz. vége) – a festmény a trepanációt ábrázolja

A korabeli orvosok úgy gondolták, hogy az operáció elűzi a migrént, gyógyírt nyújt az epilepsziára és megszünteti a daganatokat. A beavatkozás sokszor életmentő célú volt, számos esetben sebesülés és az azt követő koponyaűri vérzés miatt végezték el. A sebészi trepanáció során eltávolítottak egy csontdarabot, megnyitva ezzel a koponyaüreget. A lékelés megakadályozta, hogy a fokozódó koponyaűri nyomás miatt beékelődjön a nyúltagy, ahol a legfontosabb életfunkciókat szabályozó központok vannak.

A múmiamaradványok és a koponya orvosi célú felhasználása mellett egyéb emberi „csatolmányt” is hasznosítottak orvosságként a közép- és kora újkorban. A koponyán termesztett moha (nem, nem elírás) vérzéscsillapító hatása mellett úgy vélték, hogy az emberi haj porrá összezúzva gyógyszerként szolgálhat a sárgaság ellen.

Múmiaport tartalmazó hengeres fa doboz a kora újkorból

Jóval bizarrabb „megoldást” találták az időskori szürkehályog kezelésére. Ehhez szárított emberi ürüléket kellett porrá őrölni, majd azt belefújni a beteg szemébe. Fogfájásra, fogszuvasodásra gyakran javasolták egy olyan nyaklánc viselését, amelyen egy elhunyt foga lóg, vagy éppen azt, hogy egy halott fogát érintse a beteg a saját, fájó fogához.

1. Bagolymaradványok és gladiátorvér
2. Porrá zúzott koponyák
3. Tetvek a péniszben
4. Maláriával a szifilisz ellen

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
• 26 éves az Európai Unió
• Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
• Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
• A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
• 10 tény a ruandai népirtásról
• 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
• Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
• Viták a közös európai történelem kapcsán