7 végzetes pillanat

Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából

2017. szeptember 27. 11:12

Ferenc Józsefnek szüksége volt a horvátokra

Erdődy Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója, az első szekció levezető elnöke is azon a véleményen volt, hogy Trianon nem a kiegyezés következménye, mint fogalmazott, „a Szent Istváni Magyarország felbomlása elkerülhetetlen volt”.

A hivatalos horvát közlöny magyar-horvát megállapodásként, a Pesti Napló megegyezésként, a bécsi Zukunft Horvátország leigázásaként említette az 1868-as horvát-magyar – általunk ma kis kiegyezésként emlegetett – törvénycikkelyeket, mondta előadásában Željko Holjevac zágrábi történész. Hozzátette: kiegyezésként a korban kevesen említették. Míg az unionisták hívei tisztességes unióról beszéltek, számos horvát politikus tartott attól, hogy bár autonómiát kapott Horvátország, félő, hogy a kis ország idővel beolvad a Magyar Királyságba. A létrejött autonómiát egyébként az 1841-es törvénycikk alapozta meg.

Holjevac szerint sikernek is nevezhető az 1868-as megállapodás, ugyanis a Monarchián belül más szláv nemzet nem rendelkezett hasonló előnnyel. Kiemelte, Ferenc József – aki saját diadalának tekintette a dualizmus létrejöttét – támogatta a horvát-magyar megegyezést. Hiszen szüksége volt Horvátországra az esetleges magyar törekvések ellenében.

Az 1848-49-es szabadságharc vereségének egyértelmű oka a szövetségesek hiánya az országon belül és az országon kívül is, fejtette ki Hermann Róbert A magyar emigráció tervei Magyarország és szomszédai jövőjéről, 1850-1867 című előadásában. Hozzátette: az országon belül egyedül a szlovákok álltak mellénk, amit manapság már nem annyira hirdetnek. Kossuth az 1849. szeptember 2-es vidini levelében a Magyarország és Ausztria közti szövetséget hangsúlyozta, ám fontos pontként említette, hogy az uralkodó semmiképp sem lehet Habsburg.

Teleki László szerint 1849-re nemcsak Ausztria halt meg, hanem Szent István Magyarországa is. Úgy vélte, Magyarország vagy hajlandó feladni az integritását vagy elvész a küzdelemben. Szerinte az országnak konföderációra kell lépni a környező kis államokkal Cseh- és Morvaországtól Bulgáriáig. Kossuth válaszként hasonló tervet vázolt fel. Az általa felvezetett konföderáció megvalósulása esetén – úgy vélte, – Horvátország és Szlavónia akár el is szakadhatnak a Koronától. Kossuth elképzelései idővel változtak, az 1851-es kütahyai alkotmánytervben a népfelség elvét emelte ki. Mint vélte, a nemzetiségi érdekképviselet a területi autonómia alkalmazása nélkül is megoldható.

Az egykori kormányzó 1862-es Duna-konföderáció tervének kifejtésekor számot vetett a ténnyel, miszerint Magyarország csupán egy kis állam, így több ország összefogása szükséges. Ám ebből Lengyelország (Galícia) és Csehország kimaradt volna. Fontos pontként említette meg, hogy bármely állam kiléphet belőle, nem úgy, mint az Egyesült Államok esetében, ahol éppen abban az években folyt a véres polgárháború. A 30 milliós lakosságú konföderáció az elképzelés szerint vándorló fővárossal rendelkezne, az aktuális állam feje egyben a szövetségi állam vezetője is lenne. Hermann szerint a vándorló főváros elve még a mai technikai szint mellett sem működhetne eredményesen. Hivatalos nyelvként a franciát jelölte meg, „mert azt senki sem beszéli” – tette hozzá tréfásan az előadó.

A Habsburg Birodalom leghosszabb ideig, tíz hónapig tartó háborújának nevezte a magyarok szabadságharcát előadásában Ligeti Dávid. Mint kifejtette, 1849-ben 170 ezres haderőt tudott mozgósítani a birodalom, érdekes összehasonlítás, hogy néhány évvel később, a román fejedelemségek megszállásakor a krími háborúban semleges Habsburg-vezetés 300 ezres haderőt vonultatott fel.

A krími sikertől megrészegülő III. Napóleon az 1850-es évek második felében nyíltan támogatta Piemontot és az olasz egységesülő törekvéseket (Risorgimento), 200 ezres francia sereg állt készen, amely képzettségben és tűzerőben is magasan az osztrák színvonal felett állt. A tét a gazdag, 5,6 milliós Lombard-Velencei Királyság függetlensége volt. Mivel végül Ausztria támadta meg az elszakadni vágyó Piemontot, a német szövetség a szerződések nem volt kötelezhető, hogy támogassa Bécset. Ferenc József döntő összecsapást akart, amelyre végül Solferino (1859. június 24.) mellett került sor. Az ütközet Waterloo óta a legvéresebb összecsapás volt, eredményeképpen Ferenc Józsefnek szégyenszemre le kellett mondania Lombardiától.

1866-ban a második Custozzai csatában vereséget szenvedtek az olaszok, északon azonban Moltke porosz csapatai villámgyorsan Ausztria határai előtt teremtek. A hátultöltős puskájú, ötször olyan gyorsan tölthető fegyvereikkel a poroszok hatalmas túlerőben voltak a königgrätzi csatában, ahol egyébként számos magyar is harcolt. Bismarck enyhe békefeltételeket kért csupán, ami megmentette Ferenc József császári pozícióját is, ugyanis Bécsben már a trónjáról Miksa javára történő lemondásra szólították fel a tüntetők.

2018. tél: 7 végzetes pillanat
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
A magyar honvédség az első világháborúbanA solferinói csataTáborozó huszártisztek 1848-1849 folyamán Lotz Károly festményén

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!