Egy svájci kalandor és indián rabszolgái – hogyan kezdődött a kaliforniai aranyláz?

John Sutter eredetileg Johann Suter néven látta meg a napvilágot 1803-ban és életének első részét Svájcban töltötte. Egyre növekvő adósságai miatt azonban börtönbüntetésre ítélték. Az akkor 31 éves Sutternek azonban esze ágában sem volt rácsok mögé vonulnia, ezért fogta feleségét, 5 gyermekét, és elutazott az Újvilágba, hogy szerencsét próbáljon.

Az akkor még mexikói fennhatóság alatt álló Kaliforniában telepedett le, ahol megállapodott a helyi kormányzóval arról, hogy egy jelentős földbirtokért cserébe megvédi a területet „Egyesült Államokból érkező rablóktól” és „a barbár indiánok inváziójától”. Az így szerzett valamivel több mint 20 ezer hektáron egy kereskedelmi lerakatot létesített, amely hamarosan egy kis településsé duzzadt. A városkának Sutter a „Nueva Helvetia”, azaz Új Svájc nevet adta, amely később a mai kaliforniai főváros, Sacramento alapjává vált.

A svájci kalandor – aki az üzlet megkötése érdekében felvette a katolikus vallást és a mexikói állampolgárságot is – birtokát a helyi niszenan, mívak és majdú törzsekhez tartozó indiánokkal népesítette be. Gyorsan felismerte ugyanis, hogy az őslakosok nem csak fenyegetést, hanem lehetőséget is jelenthetnek számára. Kezdetben ezért meglehetősen barátságos viszonyt épített ki velük, munkát adott nekik és az arra alkalmas férfiakból egy önálló miliciát szervezett, amelynek tagjai rendes egyenruhát viseltek és fegyveres kiképzésben részesültek.

Sutter aztán fokozatosan egyre nagyobb mértékben avatkozott be a helyi törzsek életébe. Indián asszonyokból egy saját háremet szervezett, és később azzal is vádolták, hogy szexuálisan zaklatta az indián lányokat. Egy svájci alkalmazottjának visszaemlékezése szerint Sutter dolgozószobájából egy hálószoba nyílt, ahol állandóan „rendelkezésére állt” néhány indián nő.

Bár a milíciát eredetileg a terület védelmére állította fel, annak fegyvereire támaszkodva gyakorlatilag rabszolgasorba kényszerítette a környéken élő őslakosokat. Egy szomszédos farmer visszaemlékezése szerint mindazokat, akik nem akartak munkába állni nála ellenségnek nyilvánította és „a Sacramento folyó vizét gyakran vörösre színezte az ártatlan indiánok vére.”

A Sutter-farmon vendégeskedő utazó, James Clyman beszámolója szerint a magát Nueva Helvetia katonai parancsnokának és bírójának nyilvánító Sutter mintegy „600-800 indiánt tart teljes rabszolgaságban. Egy Edwin Bryant nevű újságíró, aki ugyancsak élvezhette egy ideig a hírhedt nagybirtokos vendégszeretetét, az indián munkások szörnyű munkakörülményeiről számolt be. Elmondása alapján evőeszközök és tálak nélkül lényegében moslékot és maradékot etettek velük, esténként pedig ágyak és egyéb bútorok nélküli szobákban kellett bezárva aludniuk.

Mindazok pedig, akik ellenszegültek Sutter parancsainak, lényegében az életükkel játszottak. Egyes történészek szerint a farmon folyó kegyetlenkedések hatásait egész Kaliforniában érezhetőek voltak. Az Egyesült Államokból érkező fehér telepesek többsége ugyanis megpihent Sutter birtokán és az ott látottak egyértelműen befolyásolhatták azt, hogy a későbbiekben hogyan bántak ők az indiánokkal saját birtokaikon.

Sutter birtoka és vagyona rohamosan növekedett az évek során, főleg azután, hogy nekilátott rabszolgái „bérbeadásának”. Az egyre nagyobb tömegben érkező fehér telepeseknek égető szükségük volt a munkaerőre, ezért Sutter napi két dollárért bárkinek a rendelkezésére bocsátotta „saját” indiánjait.

A birtokon élő őslakosok közül nem mindenki sínylődött rabszolgasorban. A milícia tagjai mellett voltak, akik ónból készült „pénzt” kaptak, amivel Sutter boltjában tudtak vásárolni. Voltak továbbá, akik rendes fizetségben részesültek: ők leginkább azok a törzsfőnökök voltak, akiknek támogatására Sutternek mindenképp szüksége volt, hogy fenntarthassa rendszerét.

Az 1840-es évek végén aztán a vidéket sújtó kanyarójárvány hatalmas pusztítást vitt véghez az indiánok soraiban. Sutter 1848-ban ezért úgy döntött, hogy a kieső munkaerőt egy fűrészmalom létesítésével fogja pótolni, ami aztán nem csak az ő életét változtatta meg, de a világtörténelem menetét is új irányba terelte.

A malom helyszínének kiválasztására és az építkezés irányítására egyik bizalmasát, James Marshallt küldte. Egy nap aztán, amikor Marshall az épülő malmot vizsgálta, hogy nem tömítette-e el valahol iszap szennyeződés, valami csillogóra lett figyelmes. Az aranyröggel azonnal főnökéhez sietett, akivel közösen elolvasták egy enciklopédia szócikkét, majd elvégeztek egy primitív tesztet, mire meggyőzödtek arról, hogy valóban aranyat találtak.

Sutter először igyekezett titokban tartani a felfedezést és nekilátott a környékbeli birtokok felvásárlásának. Terve azonban nem vált be és az arany híre hamarosan kitudódott, majd futótűzként terjedt végig Amerikán. Sutter hatalmas birtokát egy csapásra ellepték a földfoglalók és tolvajok, épületeit lerombolták, csordáit pedig elhajtották. Az egyre nehezebb helyzetbe jutó Suttert rövidesen indián munkásai is magára hagyták.

A svájci földbirtokos élete álma, hogy egy agrár-utópiává fejlessze Nueva Helvetiát, összeomlott. Később többször is igyekezett kártérítést követelni az amerikai kormánytól – amely az 1846-os mexikói-amerikai háború után átvette a terület irányítását –, de kérvényeit mindannyiszor elutasították. Sutter bukása azonban az indiánok számára sem szolgálhatott elégtételül. A kaliforniai törzsek az aranyláz legnagyobb vesztesei közé tartoztak. 20 év alatt az őslakosok több mint 80%-át kiírtották a különféle járványok és a telepesek kegyetlenkedései.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

klímakutatás

• Egy évszázaddal ezelőtti vulkánkitörés okozhat hamuesőt Alaszkában
• Csigahéjak és cseppkövek mesélnek a Kárpát-medence jégkorszaki klímájáról
• Lényegesen hidegebb volt az utolsó jégkorszak, mint eddig gondoltuk
• Hét fokkal lehetett hidegebb a Föld a legutóbbi jégkorszak során
• Egy alaszkai vulkánkitörés is szerepet játszhatott a római köztársaság bukásában
• Készítőik elképesztő vakmerőségének állítanak emléket a 19. századi tornádófotók
• A Föld tengelyének dőlésszöge határozhatta meg a jégkorszakok végét
• Melegebb lehetett Grönland, amikor a skandináv telepesek megérkeztek
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”