Egy megátalkodott bűnöző hozta létre a világ első igazi nyomozóhatóságát

2021. június 10. 13:05 Múlt-kor

Törvényen kívüli pályafutása már önmagában figyelemre méltó volt, azonban Eugène-François Vidocq a rend embereként is fényes karriert futott be: a turbulens 18. század végi Francia Királyságban közrendű sorba született férfi nem csupán hírhedt tolvaj és a börtönből való szökés mestere volt, de Franciaország első országos rendőri egységének megalapítója is. Ha ez nem lett volna elég, egyértelmű az is, hogy Victor Hugo klasszikussá vált regénye, A nyomorultak két szereplőjét is Vidocq alakja ihlette.

Zabolátlan ifjú, tolvaj és katona

A sikeres pékcsaládba 1775. július 24-én született Vidocq szabályszegő hajlama már korán megmutatkozott. Első áldozatai éppen szülei voltak: legalább két alkalommal emelt el pénzt a családi vállalkozás kasszájából, illetve egyszer a családi ezüstöket is pénzzé tette. 14 éves korára már ismert bűnözőnek számított az észak-franciaországi Arras városában, és éjszakába nyúló borgőzös mulatozásai és szexuális kalandjai is legendák tárgyává váltak.

Életvitele folytán az ifjút megkedvelte a helyi katonai helyőrség állománya, akik megtanították vívni, illetve megízleltették vele a katonaéletet. Miután néhány hónapot egy vándorcirkusz társulatánál töltött, 1791. március 10-én a nem egészen 16 éves Vidocq hivatalosan is felcsapott katonának az ekkor már a forradalom háborúit vívó ország seregébe.

Az ifjú ígéretes tehetségnek bizonyult, és 1792 folyamán mind a valmyi, mind a jemappes-i csatában kitüntette magát Európa nagy monarchiáival szemben, amelyek seregei XVI. Lajos király uralmát kívánták visszaállítani a kontinens akkor legnagyobb erőt képviselő országában.

1793-ra azonban még a forradalmi hadsereg is megelégelte Vidocq rendszeres dezertálásait, illetve azt is, hogy – a biztos győzelem tudatában – állandóan párbajra hívta ki az őt megsértőket. A 19 éves ifjút kicsapták, és visszaköltözött Arras-ba, ahol egy boltot vezetett. Itt viszonyt folytatott egy Anne Marie Louise Chevalier nevű lánnyal, akit – miután az azt hazudta neki, hogy gyermeket vár – feleségül is vett.

A „terhesség” idővel nyilvánvalóan valótlannak bizonyult, és időközben a boldogtalan házasságot az asszony hűtlensége is tovább rontotta, így Vidocq felszedte sátorfáját, és ismét katonának állt. Itt ismét nem töltött sok időt, és hamar továbbállt az ekkor még Habsburg uralom alatt álló Brüsszelbe, amely ekkoriban népszerű búvóhelye volt a francia bűnözőknek. Miután azonban dezertőrként nem rendelkezett semmiféle érvényes személyazonosító dokumentumokkal, egy rendőri igazoltatás után innen is távozni kényszerült.

Az újra francia földön járó Vidocq csatlakozott a „guruló hadsereghez” (Armée roulante), amely egy nem túl hasznos irreguláris elemként követte ugyan a harcoló egységeket, de a csatatereket gondosan elkerülte, helyette portyázással töltve az időt. Vidocq a körükben huszárkapitánnyá léptette elő magát, és e minőségében kis híján feleségül is vett egy gazdag özvegyet, azonban végül bevallotta neki szemfényvesztését. Ezután elhagyta a portyázó sereget, és az özvegy által neki ajándékozott nagyobb összeggel 1795 márciusában Párizsba ment.

következő oldal 1 / 7