Német film Albert Speer életéről

A Hitler és ő című háromrészes alkotás is igényes munka, de a legérdekesebb a ráadásként hozzáfűzött negyedik rész, A félrevezetés, amely azt tárja fel, hogy miként csapott be Speer mindenkit, miként készítette elő "a történelembe vezető útját", már a börtönben. Speert, Hitler főépítészét, 1942-től hadiipari miniszterét a nürnbergi perben húsz év fegyházra ítélték, s ezt a húsz évet a spandaui börtönben töltötte, amelyet lebontottak, miután utolsó lakója, Hitler helyettese, az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Rudolf Hess 1987-ben öngyilkos lett. A szovjetek, az amerikaiak, a franciák és a britek húsz évig őrizték Hesst, a fegyház egyetlen lakóját.

A spandaui börtönbe hét nürnbergi elítéltet zártak be, Speer leginkább kertészkedéssel, végeérhetetlen sétákkal, írással, s családjának irányításával töltötte idejét, még a börtönből is utasításokat adott. 1966 októberében szabadult, emlékirataival, börtönnaplójával később óriási sikert aratott. 1981-ben egy angliai felolvasó körúton érte a halál, az idén lenne százéves.

A nagypolgári családból, építészfamíliából származó Speer szívesen láttatta volna magát "megvezetett apolitikus" művésznek, ám a filmből is kiderül az, ami nyilvánvaló: Speer, különösen hadiipari miniszterként mindenről tudott: tudott a koncentrációs táborokról, az állati sorban tartott kényszermunkásokról, a berlini zsidók kitelepítéséről. Egyesek szerint ha a nürnbergi bíróság is tudott volna arról, ami mostanra kiderült Speerről, nem kerüli el a halálbüntetést.

Speer a nürnbergi perben kihúzta fejét a hurokból. A magyar származású Gitta Sereny, az egyik legismertebb Speer-monográfia szerzője szerint Speer számára a zsidók sorsa közömbös volt, Hitleren kívül mindenki, még családja is.

Hitler `a lába elé helyezte a világot`, megbízta Germánia, a `világfőváros` megtervezésével. Ha a terv megvalósul, Berlin központjára nem lehetett volna ráismerni. Sugárutakat vágtak volna a házak sűrűjébe, megépítették volna a Dicsőség Csarnokát, melynek kupolája hétszer akkora lett volna, mint a római Szent Péter bazilika kupolája. Elkezdték kitelepíteni `az útban álló` lakások tulajdonosait, főleg zsidó családokat. Az akciót a Himmler-féle SS irányította. 1941 végén, egy időben a Wehrmacht keleti előrenyomulásának megtorpanásával, leálltak a `világfővárosi` tervek megvalósításával.

A film csak érinti azt, amit Hitlerrel és Speerrel kapcsolatban emlegetnek: homoerotikus vonzalmukat. `Ön Hitler boldogtalan szerelme` - kiáltott fel egyszer Karl Maria Hettlage, Speer irodájának vezetője. Gitta Sereny szerint inkább csak egy erős apa-fiú típusú vonzalomról volt szó.

Speer gyerekei vegyesen élték meg apjuk múltját, sorsának alakulását. A hat gyerek közül csak három: ifjabb Albert Speer építész, Arnold Speer orvos és Hilde Schramm szociológus vállalta a kamerák előtti szereplést. A börtönből való szabadulás után nem tudtak mit kezdeni egymással. A gyerekek úgy emlékeznek vissza, hogy apjuk megközelíthetetlen volt, érinthetetlen, továbbra is szerepet játszott. Albert meg is unta a kínlódást, s otthagyta a börtönből szabadult idegennel ismerkedő családot.

(Panoráma - Sarkadi Kovács Ferenc, Berlin)