Sorsgyötörte magyar anyák

Rákospalota strandfürdője és a pesti oldal egyetlen vízimalma

2005. március 24. 12:30 Lukácsi Attila

Budapesti peremkerületek rejtőzködő értékeiről szóló sorozatunk utolsó részében Rákospalotára látogatunk, ahol a Szilas-patak partján áll az egykori Liva-malom, a pesti oldal egyetlen ma még látható vízimalma. A kerületi kisiparosság emléke ma kísérteties hely, amely - térdig érő szemétben, roncs autó és tönkrement székek, ágyak társaságában - végképp nem fontos senkinek.

Rákospalotán, a Régi Fóti úttól nem messze (hivatalosan az Aporháza utca 90 989-es számú telken) áll a Liva-malom romja, a pesti oldal egyetlen ma még látható vízimalma. Az épület megannyi történeti tanulsággal szolgál, már csak ezért is megérdemelné, hogy felújítsák.


A palotai uradalom 1770-ben tervezte egy vízimalom felépítését a Füzes-dűlőben, amely valaha egészen a jobbágyportákig kapaszkodott fel a patakparton. Ez még ugyanabban az évben meg is valósult. A vízimalom 15-20 méterre épült a mai medertől, mert akkor még ott párhuzamosan folyt egy másik patak, és a víz miután meghajtotta a malomkerekeket, onnan bukott vissza a Szilas-patakba. A felső patak mintegy 500 méterre eredt egy mostani kis tótól, ahol forrásokkal van tele a terület.

A malomtartási jogot Palota 1885-ben vásárolta meg a regálerendezés keretében: a malom első bérlője Kozma Pál volt. Az épület 1890-ben leégett, de sikerült helyrehozni. A Liva-család 1896-ban tűnt fel Palotán, és előbb bérbe vette, majd megszerezte a vízimalmot Vida Józseftől, az akkori tulajdonostól.

A család kitűnő érzékkel, négy módon is felhasználta a patak vizét: fürdő, halastó, vízimalom, illetve jégkocka formájában. A kis patak elsőként Palota 1898-ban létesített egyetlen strandfürdőjének 20 méteres medencéjét táplálta. A vizet a strandról egy duzzasztótérbe vezették, ahol pontyokat tenyésztettek. A duzzasztótérből kifolyó víz a malomkereket hajtotta meg. A víz negyedik felhasználási módja talán a legizgalmasabb: télen a hátsó zsilipen keresztül leengedték a vizet a malomlétrán, s miután megfagyott, kimentek jeget vágni, amit aztán nyáron vendéglősöknek és henteseknek szállítottak.

A malom sorsát az államosítás pecsételte meg: 1952-ig még működött, de azután lassú pusztulásnak indult. Az uszoda ekkor már nem üzemelt. Az öreg gépekre szinte azonnal lecsaptak, az acél őrlőhengereket a Malomipari Tröszt foglalta le, a turbinákat a szövetkezetesítés jegyében ócskavasként adták el.

A malom mellett álló lakóházban élt a tulajdonos egyik leszármazottja, Liva Mária 1995-ig. Ekkor ismeretlenek felgyújtották a malom épületét, amely teljesen leégett. Ami megmaradt még a berendezésből, a romok maguk alá temették. A lakóházat teljesen kirabolták, elvitték a bútorokat is, valamint az archív fotókat, melyek a malomról még a strandfürdő üzemelése idején készültek. Így ma már kísérteties a hely, csak a falak állnak, különböző kétes elemek találkozóinak helyt adva. A lakóház még ép, de térdig érő szemét övezi roncs autótól a tönkrement székig és ágyig.


A rákospalotai Liva-malom csupán apró, bár sorsában tanulságosan tipikus példája a valamikor virágzó budapesti kisiparosság történetének. Ma már végképp nem fontos senkinek.

2018. tavasz: Sorsgyötörte magyar anyák
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!