Houdini, az átalakulás mestere.

Nincs olyan szegényes vándorcikusz, előkelő porond, vásári forgatag vagy díszes színházterem, ahol az akrobaták, idomárok, bohócok, kard- és tűznyelők mellett ne lépne fel időről időre egy-egy bűvész, illuzionista is. Akadt köztük, aki a levegőben táncolt, elmozdított egy hegyet a helyéről, eltüntetett egy elefántot, és a világ egy másik pontján varázsolta elő. Más aktatáska méretűvé hajtogatta össze magát, majd kis ládába zárva élve eltemették. Tízezerszer ismételte meg a produkciót. És volt egy bűvész, aki bármit eltüntetett, legyen az egy tálca frissen sült sütemény, egy lehangolt zongora, vagy egy kedvesét üldöző féltékeny férfi. Néhány csiribi-csiribá, és a szerelmes zaklatónak se híre, se hamva többé... Száz meg száz produkció, néhány újabb, s még több régi, ezeréves, jól ismert mutatvány. Ám a bűvész varázsa - immár hatezer éve - mégsem halványul el. Hogy miért is?

 

Kósza hírek szállingóztak arról, hogy valójában hol is született Harry Houdini, a zseniális illuzionista. ő azt állította, hogy Wisconsin államban, azon belül is Appletonban látta meg a napvilágot. Máskor Európát jelölte meg születése helyszínéül. Megint máskor csak sejtelmesen széttárta karját, és értetlenül bámult a kérdezőre. A valóságot azonban - ki tudja miért - eltitkolta a nyilvánosság elől. Pedig emlékeznie kellett a zsongó, nyüzsgő, forrongó Budapestre, amely éppen születése idejében valóságos színes képeskönyv, egy minden részletében felfedezendő világ lehetett egy kisfiúnak.  Weisz Erik ugyanis 1874-ben született a Csengery utcában. Négyéves koráig éltek az országban, aztán Appletonba emigráltak. Már 13 évesen munkába állt, újságot árult, cipőt tisztított az utcán, hogy segítse szegény családját. New Yorkba költözött, egy nyakkendő gyárban robotolt, a pénzt pedig hazaküldte szüleinek.

 

Itt, New Yorkban barangolt az utcán, amikor egy könyvkereskedés kirakatában különös kötetet pillantott meg. Kisgyerek kora óta foglalkoztatta a szellemvilág, így azonnal megvette a könyvet. Bár - mint kiderült - nem teljesen arról szólt, amire ő számított. Az "Egy szellemi médium felismerései" szerzője leleplezte azokat a szélhámos médiumokat, akik a szeánszok alkalmával megkötözték magukat, majd a besötétített szobában kiszabadultak és elhitették a hozzátartozókkal, hogy elhunyt szeretteik jelentek meg a helyiségben. Weisz Erik szinte lázasan bújta a könyvet. Nem is a szellemvilág miatt: a különös, megmagyarázhatatlan szabadulómutatvány vonzotta. Rajzokat készített, elméleteket állított fel arról, hogyan is lehetséges egy megcsomózott kötélből pillanatok alatt kibújni. (Egyébként a szellemvilág idősebb korában is érdekelte. Édesanyja halála után például megpróbálta felvenni az asszony lelkével a kapcsolatot, de segítői csúnyán becsapták. Az eseményről könyvet is írt. Később feleségével megbeszélte, hogy amelyikük hamarabb meghal, egy jelet küld a másiknak a túlvilágról.) Egy év sem telt el, és Weisz Erik már a színpadon állt. Ekkor még csak kártyatrükköket mutatott be, és szerényen a "Kártya királyának" nevezte magát. Közben továbbra is kísérletezett, bilincsekből, matrózcsomóba kötött kötelekből szabadította ki magát. Egyre ügyesebben. Különös képességét otthon is kamatoztatta. Egy alkalommal, amikor édesanyja elzárta a finom süteményeket, ő pillanatok alatt kinyitotta a zárat, és elcsente az édességet, majd visszazárta az ajtót. Senki nem értette, a piték hova tünhettek?

 

A fiú öccsével, Theóval járta a kocsmákat, éttermeket, vidámparkokat, ahol szabaduló számaival szórakoztatta a jelenlevőket. Ekkorra már művésznevet is választott magának példaképe, Robert Houdon francia bűvész nyomán. (Egyes források szerint a kor híres mágusát is így hívták, és az ő nevét vette fel). Houdini 1894-ben találkozott Wilhelmina Beatrice Rahnerrel, a Floral Sisters táncos-énekesével. Két hét után összeházasodtak. Bess énekelt, táncolt és szerepelt Houdini műsoraiban. A több tucat bilincsleoldás, kötélkibontás után megalkotta világraszóló számát, melynek a Metamorfózis címet adta: a produkció során Houdini láncokba verve egy zsákba kötöztette, majd egy utazóládába záratta magát. Mindezt a közönség szeme láttára. Csupán néhány másodperc telt el és a mester megjelent a porondon. Zárak, bilincsek nélkül. Felnyitották a ládát, és a zsákban ott találták asszisztensét, megkötözve, láncba verve.... Ez a szám egy csapásra halhatatlanná tette az illuzionistát. 

 

A cikk teljes terjedelmében a novemberi számban olvasható!