Jacques Revel Budapesten

`A történelmet le kell hűteni`

Jacques Revel

Jacques Revel az egyik legtekintélyesebb francia történész, az École des Hautes Études en Sciences Sociales elnöke. Fő kutatási területe jelenleg a historiográfia. Foglalkozott a 19. század végén, 20. század elején születő új társadalomtudományokkal (a francia földrajzi iskola, a durkheimi szociológia és a történettudomány vitája), feldolgozta az Annales kör történetírásának történetét. A mikrotörténet francia értelmezője és propagátora (idevágó cikkei részben magyarul is megjelentek). Jacques Revel meghatározó egyénisége a kritikai fordulat (Tournant critique) nemzedékének, vagyis az Annales folyóirat körüli történészek azon csoportjának, amelyik 1988-89-ben a történelem megújítására tett javaslatokat. François Hartoggal közösen adta ki az Usages politique du passé (A múlt politikai felhasználása) című kötetet.
Önálló kötete Magyarországon még nem jelent meg; a magyar olvasók folyóiratokból, könyvekhez írt előszókból vagy tanulmánykötetekben megjelent írásaiból ismerhetik. Jacques Revel az Atelier Magyar-Francia Társadalomtudományi Központ meghívására már többször járt Magyarországon. Tegnap az ELTE Bölcsészkarán - legutóbbi kötetének témájához kapcsolódóan - "az idő újrafelhasználásáról, a múlt politikai felhasználásáról" tartott előadást.

A történészek és a nagyközönség számára is közhelyesen hangzik, hogy a történelmet a politika, mondjuk bizonyos történések interpretálásának kisajátításával, felhasználhatja a saját céljaira - kezdte előadását Revel. Ez még csak nem is újdonság, hiszen a jelenség jószerivel egyidős magának a történetírásnak mint professzionális tudománynak a megszületésével. A 19. századi történetírók is megpróbálkoztak azzal, hogy biztosítékok beépítésével védjék újdonsült szaktudásukat a politikai ambícióktól - s ők is kudarcot vallottak.

A történelem mint szaktudomány megjelenését sokan Leopold von Ranke német történész tevékenységéhez kötik, s ha ez vigasztalja a mai, szaktudásukat féltő történészeket, már Ranke is keményen szembesült a történetírás és a politika érzékeny kapcsolatának problémájával. Hogyan lehet elkerülni, hogy a történetírás a politika eszközévé váljon? - tették fel a kérdést Ranke kortársai. Sehogy - voltak kénytelenek szembesülni az igazsággal, amit az a korabeli folyamat is igazol, ahogy a frissen létrejött professzionális német történetírás egyszersmind ideológiát is szolgáltatott a porosz nemzetállam politikai síkon zajló megteremtéséhez.

Az alighogy megszületett modern történetírás és az aktuálpolitika viszonya Franciaországban - ahol az 1870-es évekre tehető a professzionális történetírás megjelenése - is hasonló következtetések levonására késztette a historikusokat. A kor francia történészei a "történelmet le kell hűteni" jelszavával vágtak neki a múlt feltérképezésének, s azt hirdették: a politikailag eleve érzékeny témákat - mint pl. a francia forradalom vagy az állam és az egyház viszonya - eleve ki is kell hagyni a vizsgált jelenségek sorából. Elvük azonban használhatatlannak bizonyult például az invesztitúra-harcok elemzésénél, hiszen ennek a témának a leírása lehetetlen volt az állam és az egyház viszonyának érintése nélkül.

1. `A történelmet le kell hűteni`
2. Miért olyan védtelen a történelem?
3. Politika: a történelem tanítómestere?
4. Védtelen történészek, szaporodó riválisok