Négyszáznegyven éve született Galilei

Az inkvizíció szorításában

Galilei kézírása

Galilei a firenzei nagyherceghez és a pápához írt levelében kifejtette: Kopernikusz tanai kibékíthetőek a dogmákkal. Ekkor Rómába rendelték, ahol többen mellé álltak. Bellarmini bíboros mégis úgy vélte, hogy Galilei elméletének nincs köze a fizikai valósághoz. Az egyház tekintélyét féltve 1616-ban "hamisnak és tévelygőnek" ítélték Kopernikusz tanait, Galilei könyvét betiltották, s előírták neki: e tanok csak feltevésként kutathatók.

Galilei ezután hét évig Bellosguardóban dolgozott. A próbamester című írásában különbséget tett az anyag elsődleges (mérhető) és egyéb tulajdonságai közt. Munkáját Barberini bíborosnak - a későbbi VIII. Orbán pápának - ajánlotta. 1624-ben ismét Rómába ment, de nem sikerült elérnie az 1616-os határozat visszavonását. A világképéről is csak úgy írhatott, ha nem foglal állást a kopernikuszi tanok mellett. A pápa a konklúziót is előírta: ember nem tudhatja, miként van a világ berendezve, s nem korlátozhatja Isten mindenhatóságát.

Galilei 1632-ben a cenzúra jóváhagyásával kiadta a két világrendszert elemző Párbeszédek című művét. A könyv nagy sikert aratott, ám a Szentszéknek feltűnt: a mű a semleges cím dacára a kopernikuszi elvek mellett áll ki, s az érvelés az előírt konklúziót kétségbe vonja. A Galilei elleni eljárást kezdetben akadályozta, hogy a könyvet engedéllyel adták ki. Ekkor úgymond "találtak" - ám nem kizárt, hogy hamisítottak - egy iratot, mely szerint 1616-ban a tudóst az inkvizíció eltiltotta a kopernikuszi tanok terjesztésétől - következésképp a cenzor engedélyét csakis csalással szerezhette meg.

1. A bolygók kutatója
2. Az inkvizíció szorításában
3. Megkésett rehabilitáció