A vörösterror 133 napja

Az aradi megtorlás 155. évfordulója

2004. október 6. 08:30

A tábornokok és a szabadságharcosok kivégzése nem csak Haynau bosszúja volt: a szabadságharc leverése utáni tömeges megtorlással a császár és az egész udvar egyetértett.

Országszerte hadbíróságok álltak fel: a Pozsonyban, Pesten, Aradon, Temesváron, Pécsett, Nagyszebenben, Kassán és Nagyváradon létrehozott rendkívüli ítélőszékek sorban hozták a szigorú ítéleteket. Először a legfontosabb szereplőt, a független magyar kormány elnökét ítélték halálra Pesten, ezt követték a hadsereg vezetőire kimondott halálos ítéletek Aradon. Az osztrákok mág saját jogelveiket sem tartották be, hogy minél szigorúbb ítéleteket hozhassanak: Batthyányt annak ellenére küldték bitófa alá, hogy már nem volt miniszterelnök 1848. október 3-án - márpedig az osztrákok elvileg csak az ezt követő cselekményeket vették számításba a gyorsított, statáriális procedúrák során.

A 13 Aradon kivégzett honvédtiszt
Aulich Lajos
Damjanich János
Dessewffy Arisztid
Kiss Ernő
Knézich Károly
Lahner György
Leiningen-Westerburg Károly
Nagysándor József
Poeltenberg Ernő
Schweidel József
Török Ignác
Vécsey Károly tábornokok,
Lázár Vilmos ezredes
Nem is a jog betartása, hanem az elrettentés és a bosszú vezette az osztrákokat. Aligha lehet véletlen, hogy a kivégzések napjául Latour hadügyminiszter bécsi meggyilkolásának egyéves évfordulóját választották.

Battyhány Lajost eredetileg kötél általi halálra ítélték, de a cellájába csempészett tőrrel megsebezte a nyakát. A miniszterelnök bátran fogadta a halált, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak.

A hadbíróságok mintegy 600 halálos ítéletet hoztak, Haynau azonban "kegyelmet gyakorolt", s a többség ítéletét 10-20 évnyi kényszermunkára (azaz "sáncfogságra") változtatta.


A szabadságharc folyamán és azt követően mintegy 100 embert végezte ki, köztük vezető politikusokat, katonatiszteket, papokat, egyszerű szabadságharcosokat, fegyverrejtegetőket, a császári hadseregből dezertáltakat. A kivégzettek között külföldiek - osztrákok, németek, lengyelek - is voltak, személyükben a császáriak az előbbi nemzetek szolidaritását is meg akarták torolni.


A honvédsereg tagjait nagy számban sorozták be a császári hadseregbe. Mintegy 40-50 000 egykori honvéd és tiszt öltött császári egyenruhát, és volt kénytelen hosszú éveket szolgálni messze földön - Olaszországban, Csehországban vagy Galíciában.


A megtorlás a polgári állások viselőit is sújtotta: valamennyi állami hivatalnoknak és alkalmazottnak igazoló bizottság elé kellett állnia, és számot kelett adnia a szabadságharc alatti tevékenységéről. Ha valakire csak annyit bizonyítottak, hogy rokonszenvezett a forradalommal, az is elég volt, hogy elveszítse állását.


További részletek: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története. Budapest, Videopont, 1996.

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!