Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúban

A címből nem hiányzik a `k` betű, a szerző szándékosan fogalmazott egyes számban. Bemutatja és elemzi azt az egyre elterjedtebb elméletet, amely egy világháborúnak fogja fel az 1914-1945 közötti időszakot. Ezen elmélet nem új eredetű, ám kimunkálásához több mint fél évszázados történelmi rálátáshoz volt szükség. Követői szerint - a szerző is közéjük tartozik - az 1914-ben kitört háború lezárta az addigi világrendet, 1945 után minden szempontból új világrendet teremtett, s ebben az értelmezésben a régi, valahol a virágzó középkortól és a koraújkortól kialakult világrend helyett az új bölcsője volt.

A könyv célja tudományos ismeretterjesztő jelleggel elsődlegesen Magyarország hadtörténetének, másodlagosan helyének és szerepének bemutatása és elemzése a XX. századi világháborúban; illetve mindezen ismeretek összefoglaló jellegű közvetítése. Összefoglalja és rendszerezi az eddigi ismereteket, s beépíti az elmúlt 12 esztendő új kutatási eredményeit. Részletesen foglalkozik mind az 1914-1918, mind az 1939-1945 közötti világháborús szakasszal és a Magyar Királyi Honvédség szereplésével a frontokon. A szerző mind az 1914-1918-as, mind az 1939-1945-ös periódusban kiemeli a honvédek helytállását a frontokon. Áttekinti a két fegyveres szakasz közötti két évtized legfontosabb magyar vonatkozású had-, illetve politikatörténeti eseményeit és Magyarország emberveszteségét is.

Az Olvasók megismerhetik azokat a folyamatokat, amelyek a háború első, 1914-1918-as szakaszának kitöréséhez vezettek, majd a köztes, húszéves fegyverszüneti periódusban egyre inkább megalapozták az 1939-1945-as fegyveres szakasz elkerülhetetlenségét, amely e felfogásban az első szakasz "újrajátszása" volt; új, valahol a XIX. században gyökerező totális ideológiák hátterével, de alapvetően ugyanazon folyamatok eredőjeként. A munka elemzi Magyarország belesodródását, illetve részvételét mindkét háborús szakaszban, a köztes periódusban felkészülését az újabb fegyveres konfliktusra, valamint mindezen időszakokban az ország viszonyát a nagyhatalmakhoz és a szomszéd államokhoz.

A képanyag is rendhagyó. Elsősorban a "kisemberre" koncentál, aki megvívta és megszenvedte a háborút, s az általuk megélt élethelyzetekre, a harcok és a küzdelem közti szünetek mindennapjaira. E fotók zöme, amelyek első ízben publikáltatnak, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum két munkatársa, Babucs Zoltán és Udovecz György magánygyűjteményéből származnak. A "nagy emberek", a politikai és a katonai vezetők sem maradtak ki - ők az intézmény Fotóarchívumából kerültek a kötet lapjaira, Bánffyné Kalavszky Györgyi válogatásában.

Magyarország geopolitikai helyzeténél fogva nem maradhatott távol a XX. század világháborújától, miként egyetlen nagyobb fegyveres összecsapástól sem a magyar nemzetnek otthont adó Kárpát-medencében a Honfoglalás kora óta. Talán nincs olyan család, amely ne vesztett volna apát, fiút, fivért a nemzetet próbáló háborúkban. Magyarország embervesztesége a XX. század első felében - a korábbiakhoz képest is - kiemelkedően magasnak bizonyult. Ez önmagában már indokolja azt az érdeklődést, ami korszakot övezi, nemkülönben azt, hogy rendre újabb és újabb tudományos, illetve ismeretterjesztő kiadványok jelennek meg a témakörben. Az ezek sorába tartozó új mű szerzője ezúton is kéri az Olvasókat, osszák meg vele észrevételeiket a Hadtörténeti Intézet és Múzeum postacímén: H-1014 Budapest, Kapisztrán tér 2-4.