Melisenda, Jeruzsálem királynője, aki férfiak között uralkodott

Illusztráció

Egy királylány, akit a trónra neveltek

Melisenda 1104 és 1109 között született II. Balduin jeruzsálemi király, I. Balduin unokaöccse és utódja lányaként. Apjának nem maradt életben fiúörököse, ezért Melisendát már fiatal korától a trón várományosaként nevelték – rendkívüli dolog ez egy olyan korban, amikor a nők ritkán gyakoroltak hatalmat. A király a dinasztia jövőjét lánya kezébe helyezte, és gondoskodott arról, hogy megfelelő politikai támaszt is találjon mellé.

II. Balduin 1129-ben hozzáadta Melisendát Anjoui Fulkóhoz, egy tapasztalt francia hadúrhoz és keresztes veteránhoz. A házasság nem romantikus, hanem politikai szövetség volt: célja, hogy megerősítse Melisenda trónöröklési jogát, és biztosítsa Jeruzsálem kapcsolatát Nyugat-Európa legbefolyásosabb uralkodóházaival.

Amikor II. Balduin 1131-ben meghalt, halálos ágyán Melisendát és Fulkót közösen nevezte meg Jeruzsálem társuralkodóinak. A hatalom azonban hamarosan megoszlott – és egymás ellen fordultak.

Társuralkodásból hatalmi harc

Fulkó kezdetben egyszemélyes királyként próbált uralkodni, kizárva Melisendát a döntésekből. Saját embereit ültette a tanácsba, és felesége befolyását szisztematikusan korlátozta. Melisenda azonban nem volt hajlandó háttérbe vonulni. Az egyház, valamint a jeruzsálemi nemesség nagy része – élükön I. Vilmos, Jeruzsálem pátriárkájával – az ő oldalára állt. 1134-ben, amikor Fulkó szövetségese, Hugó Jaffai gróf ellene fordult, a királynő mesterien kezelte a válságot: elérte, hogy a lázadó megalázkodjon, a király pedig kénytelen legyen elismerni Melisenda politikai súlyát.

Ettől kezdve a királyi házaspár között valódi hatalmi egyensúly alakult ki, amit a kortársak is tisztelettel figyeltek. Fulkó halála (1143) után Melisenda régensként kormányzott kiskorú fia, III. Balduin mellett. Uralkodásának első évtizedében sikerült fenntartania a belső stabilitást, megerősíteni a gazdaságot, és hatékonyan irányítani a birodalom ügyeit.

Ám a külpolitikai helyzet drámaian megváltozott: 1144-ben elesett Edessza, a Jeruzsálemi Királyság legészakibb és legfontosabb hűbéres állama. Ez volt a keresztes államok első nagy veresége, és a második keresztes hadjárat (1145–1149) közvetlen kiváltó oka. Melisenda mindent megtett, hogy megőrizze a belső egységet, de Jeruzsálem már a nagyhatalmi ellentétek árnyékában élt.

A fiú, aki anyja ellen fordult

Ahogy III. Balduin elérte a nagykorúságot, egyre kevésbé tűrte anyja befolyását. 1152-ben a feszültség belháborúhoz vezetett: a bárók tanácsa ugyan javasolta a királyság megosztását, de Balduin inkább fegyverrel döntött. A fiatal király legyőzte Melisendát, aki Nabluszba vonult vissza, ám politikai tekintélyét nem veszítette el teljesen. Anyja és fia végül kibékültek, és Melisenda továbbra is részt vett az államügyekben egészen 1161-ben bekövetkezett haláláig.

Melisenda Jeruzsálem egyik legtehetségesebb uralkodója volt – nem karddal, hanem értelemmel és diplomáciával vívta meg csatáit.
Egy nő, aki képes volt a férfiak között egyensúlyt teremteni, és évtizedekre stabilizálni egy veszélyeztetett birodalmat.

A krónikás Vilmos tirusi érsek így jellemezte őt: „Bölcsessége vetekedett a férfiakéval, döntéseiben pedig túlszárnyalta őket.” Melisenda öröksége ma is azt üzeni: a középkori hatalom nem mindig a kardé volt – gyakran azé, aki tudta, mikor kell cselekedni és mikor kell visszavonulni.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Demográfiai változások Magyarországon 1945-től
II. Népesség, település, életmód

• Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
• Hiába tiltakoztak sokan, több tízezer magyarországi németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján
• Szinte bárki felkerülhetett a kitelepítendők listájára Rákosi alatt
• Magyarok is települtek át „szlovákként” Csehszlovákiába a lakosságcsere keretében
• Megérdemelték a kitelepítést a németek?