Féllábbal is a színpad sztárja maradt

Sarah Bernhardt portréja

Édesanyja elit ügyfélkörrel rendelkező kurtizán volt, aki nem árulta el lányának apja kilétét, de Sarah taníttatását egyes források szerint a homályban maradó férfi finanszírozta. Konzervatóriumi évei után színészi karrierje nehezen indult be, több társulatnak is tagja volt az évek során, végül a várva várt nagy áttörést követően önálló világkörüli turnékra is eljutott.

„Tudom, hogy rossz vagyok”

Első szerepét Jean Racine Iphigeneia című drámájában kapta, ahol azonban lámpaláza miatt sokszor hibázott, és nem volt sikere. Az előadás után remegve kért elnézést egyik mentorától, de Jean-Baptiste Provest csak ennyit felelt: „Én megbocsátok, és te is bocsáss meg magadnak, viszont Racine a sírból sosem fog.”

A gyermek Sarah édesanyjával

Bernhardt később is gyakran felejtette el a szövegeit, vagy meg sem tanulta azokat, és még sokéves pályafutása végén is megesett, hogy erős szorongás lett úrrá rajta a színpadon. Azonban hírnevének köszönhetően könnyedén kezelte a hasonló helyzeteket. Amikor Emile Augier egyik, általa középszerűnek bélyegzett darabjában többször is hibázott, és az író ezt szóvá tette, de az akkor már dívaként viselkedő színésznő csak ennyit felelt: „Tudom, hogy rossz vagyok, de közel sem annyira, mint a te soraid.”

A francia kultúra ereje

Bernhardt a karrierje csúcsán az egyik legnépszerűbb francia színésznő volt. Játékát külföldön is értette a közönség, még csak franciául se kellett tudniuk: a gesztusai, a mimikája, a hangja pontosan követhetővé tették a darabok történéseit. Élete vége felé Sarah könyvet is írt a színház művészetéről, és abban is kiemelte ezek fontosságát.

Legnagyobb kritikusai is elismerték, hogy szívből jövő természetességgel uralja a színpadot, Maurice Baring életrajzíró pedig a következőt vetette papírra „különleges kisugárzása volt, ami […] szinte hipnotizálta a közönséget.” Viselkedése és ellentmondásos személyisége miatt voltak időszakok, amikor Franciaországban nem jutott szerephez. Ekkor külföldön próbált szerencsét, majd később hivatásszerűen utazott. Világkörüli turnéin fontosnak tartotta a francia színművészetet nemzetközi szinten is bemutatni és ismertté tenni.

Osztatlan sikert aratott, többek között, Olaszországan, Norvégiában, Hollandiában és Magyarországon is, III. Sándor orosz cár pedig a protokollt felrúgva mélyen meghajolt a színésznő előtt annak előadását követően. Egyik amerikai turnéjáról hazatérve Sarah így nyilatkozott: „egy idegen ország irodalmának szívébe ültettem el a francia szót” – ezt tartotta a legnagyobb sikeréne

Sarah többször tűnt fel férfi szerepekben is: Hamlet megformálásával nagy médiavisszhangot váltott ki

Bár előadásaiból hatalmas bevétele volt, a pénz hamar kifolyt az ujjai közül, és ekkor indult újabb hosszú utakra. Elmondása szerint szerette az ezzel járó izgalmakat, és még akkor sem hagyott fel a turnézással, amikor a jobb térdében jelentkező krónikus fájdalom miatt egyre nehezebben tudott állni.

Miután 1915-ben Bernhardt lábát amputálni kellett, továbbra is rendszeresen jelent meg a színpadon. Akkor is szenvedélyének élt tovább, amikor egy évvel később veseelégtelenséggel diagnosztizálták, és egészen 1923-ban bekövetkezett haláláig aktívan részt vett színdarabok megrendezésében és előadásában. Az évekig keze alatt működő párizsi Városi Színház ma az ő nevét viseli.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország