Bartis Attila: Sikerült legyártani az emberiség történetének legneurotikusabb társadalmát

Bartis Attila (Fotó: Bach Máté / Kultúra.hu)

Elsőéves egyetemista voltam, amikor A nyugalom című regényét olvastam. Sokan féltettek ettől a könyvtől, mint korábban a George Orwell-könyvektől. Nem azért, mert nem jó írásokról beszélünk, hanem azért, mert erős mondanivalói vannak ezeknek a könyveknek. Fel kell nőni, érni kell ahhoz, hogy megértsük a Bartis Attila-szövegvilágot?

Az embernek különböző állapotai, korszakai vannak. Mindegyik teljes értékű, és mindegyiknek megvan a maga legitimitása. Adott esetben ugyanaz a mű teljesen mást jelent ugyanazon ember számára különböző korokban, de ezt nem nevezném felnövésnek.

Nem gondolom, hogy valaki a tízes évei végén vagy huszonévesen ne értene meg semmit egy könyvből, s majd a hatvanas éveire pedig teljesen megértené…

Amikor egy huszonéves olvassa azt a könyvet, akkor pont annyi megy át belőle, amennyire neki akkor épp szüksége van. Ha pedig később olvassa, akkor megint valami más. Ez természetes, evidens, és nincs vele semmi baj.

Én enyhén diszlexiás vagyok. Ez csak annyit jelent, hogy nagyon lassan olvasok, pontosabban azzal a tempóval olvasok magamban is, mintha hangosan olvasnám fel a szöveget. Ha megpróbálok ezen gyorsítani, akkor már nem tudok koncentrálni rá, átszaladok rajta.

Éppen ezért mérhetetlenül irigylem azokat a barátaimat, akik hétfőn leveszik a József és testvéreit, és vasárnap visszarakják a polcra az egészet kiolvasva. Ez nekem egy év…

Persze azt el tudom képzelni, hogy vannak olyan speciális esetek, amikor valakinél tényleg látszik valami, ráadásul nagyon képlékeny állapotban, valami nagy labilitás, és akkor valaki úgy gondolja, hogy jobb, ha ő most nem foglalkozik ezzel. Bár ez sokkal kevésbé a szépirodalomra vonatkoztatható, ellentétben a „hogyan legyünk könnyen, gyorsan boldogabbak?” típusú vulgárpszichológiai könyvekkel.

A lélek legalább annyira érzékeny dolog, mint a test. És legalább akkora tudást és felelősséget igényel az, hogy hozzáérjünk, mint az, amikor hozzányúlunk valaki testéhez.

Az Ilyés Krisztinka által készített teljes interjú a Kultúra.hu oldalán olvasható. 

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról