India egységének védelmére hivatkozva gyilkolták meg a Nehru–Gandhi-dinasztia tagjait

Indira Gandhi

A „nagy lélek” és a többi Gandhi

A múlt században India nemzetközileg legismertebb történelmi személyiségei többnyire a Gandhi nevet viselték. A közkeletű vélekedéssel ellentétben azonban a hatalmas országnak három miniszterelnököt is adó Nehru–Gandhi-dinasztiát nem fűzték rokoni szálak az indiai függetlenségi mozgalom vezéréhez, Mohandász Karamcsand Gandhihoz. A névegyezés hátterében az áll, hogy a független India első miniszterelnöke, Dzsaváharlál Nehru egyetlen gyermeke, Indira egy, a függetlenségi mozgalomban aktív szerepet játszó politikushoz, Feroze Gandhihoz ment feleségül. Igaz, Feroze eredetileg Ghandy néven született, ám nevét a „nagy lélek” iránti tiszteletből Gandhira változtatta.

Ha rokoni szálak nem is, eszmei és politikai kötelékek azonban annál inkább összekötötték Mahatmát és a többi Gandhit. A dinasztia alapítója, Dzsaváharlál Nehru az Indiai Nemzeti Kongresszus egyik legjelentősebb politikai vezetőjeként Mahatma Gandhi egyik legközelebbi társa volt az India függetlenségének kivívása érdekében folytatott küzdelemben.

A „nemzet atyja” és a Nehru–Gandhi-dinasztia tagjai között akad még egy hasonlóság: előbbi ugyanúgy merénylet áldozata lett, mint a dinasztia két tagja. Mahatma Gandhit 1948. január 30-án egy hindu nacionalista ölte meg, mivel sérelmezte, hogy beletörődött Pakisztán Indiából történő kiválásába, Indira Gandhi egy szikh, fia, Radzsiv pedig egy tamil nacionalista áldozata lett.

Egy tragédiasorozat nyitójelenete

A Brit Birodalomtól 1947-ben elszakadó független India alapjait a rendkívüli népszerűségnek örvendő, és nem kevésbé művelt miniszterelnök, Dzsaváharlál Nehru rakta le, az ország arculatát a politikus 1964-ben bekövetkező halálát követő két és fél évtizedben pedig javarészt lánya és unokái formálták tovább.

A Nehru-örökség továbbvitele egy rövid, kétéves intermezzót követően lányára, Indira Gandhira várt, aki apjához képest azonban jóval radikálisabban képviselte az általa célul kitűzött programok megvalósítását. Indira folytatta apja feudális maradványok felszámolására törekvő programját, és célul tűzte ki a szegénység teljes felszámolását is. A szocialisztikus intézkedéseknek köszönhetően azonban a gazdaság stagnált, miközben a népesség ugrásszerűen növekedett. Gandhi és tanácsadói a demokratikus gyakorlat korlátozásával igyekeztek úrrá lenni a helyzeten, 1975 és 1977 között még rendkívüli állapotot is hirdettek. Ám annak ellenére, hogy minden eszköz megvolt a választási ciklus meghosszabbítására, 1977-ben helyreállították a szabadságjogokat, és választásokat írtak ki, amelyek Indira Gandhi vereségével végződtek.

1980 januárjára azonban összeomlott a korábbi ellenzékiek alkotta kormánykoalíció, és a korábban állítólagos visszaélései miatt letartóztatott Indira Gandhi visszatért az ország élére. Ugyanebben az évben kezdődött el a családját sújtó tragédiák sorozata. A rendkívüli állapot alatt foganatosított intézkedésekben komoly szerepet vállaló, éppen ezért a nép által gyűlölt kisebbik Gandhi fiú, Szandzsaj 1980 júniusában halálos repülőgép-balesetet szenvedett.

Áruló testőrök

A fiát gyászoló Indira Gandhi eközben olyan problémával találta szembe magát, amely végül az életébe került. Az északnyugat-indiai Panzsáb államban élő, a XV. században alapított szikh vallást követő radikálisok saját, az Indiában megszokott nyelvi helyett vallási alapon megszervezendő államuk, Khalisztán létrehozására irányuló törekvései alapvetően ásták volna alá India törékeny egységét, ezért a kormányzat nem engedhetett a követeléseknek.

A központi kormány és a szikhek közötti ellentét fokozatosan éleződött ki. 1982 szeptemberében a rendőrség egy pandzsábi tüntetés során 34 szikhet tartóztatott le a tüntetési tilalom megszegése miatt.  Ezt követően a rabokat szállító kocsiba belerohant egy vonat, s a letartóztatottak mindegyike életét vesztette. Néhány héttel az eseményt követően felfegyverzett szikh militánsok törtek be Új-Delhiben a parlament épületébe. A rendőrséggel szembeni összecsapásokban négy szikh fegyveres életét vesztette, és mintegy 60 rendőr is megsérült. Közben megszaporodtak a szikhek hindukkal szembeni merényletei is, így Pandzsábot előbb közvetlen központi irányítás alá helyezték, végül pedig bevezették a szükségállapotot.

A szikhek militáns vezetője, Jarnail Singh Bhindranwale követőivel a legfontosabb szikh vallási szentélyben, az amritszári Aranytemplomban barikádozta el magát, és onnan irányította a kormányellenes akciókat. Miután a bent tartózkodók nem voltak hajlandók elhagyni az épületet, a hadsereg egységei 1984. június 5-én a Kék csillag hadművelet keretében megrohamozták a szentélyt, és fegyverrel számolták fel az ellenállást. Bhindranwale életét vesztette, az áldozatok pontos számát illetően azonban jelentősen megoszlanak a források. A feszültség a tetőfokára hágott.

Indira Gandhi testőrségének tagjai között két szikh férfi is volt, akiktől a miniszterelnöknek józan számítások szerint nem kellett volna tartania, ugyanis mindkét fiatal férfi a szikhek legalsóbb, szélsőségesektől távol álló kasztjához tartozott. A gyakorlat azonban rácáfolt az elméletre, a testőröket ugyanis vallási fanatikusok meggyőzték arról, hogy Gandhi a szikhek első számú ellensége.

Egyiküknek, az általában az éjszakai órákra beosztott Satwant Singhnek gyomorbántalmakat színlelve sikerült egy másik testőrrel elcserélnie a műszakját, így 1984. október 31-én reggel társával, Beant Singhgel lehetett, amikor Indira Gandhi 9 óra tájban elindult irodája felé. Az irodába történő átjárást biztosító kapunál járt, amikor Beant Singh háromszor hasba lőtte, társa pedig további harminc golyót lőtt rá a géppisztolyából. Gandhinak esélye sem volt a túlélésre. A miniszterelnök, mintha csak hatodik érzékével megsejtette volna, a meggyilkolása előtti estén egy Orisza államban tartott nagygyűlésen a következőket mondta: „Ha az életemet a nemzet szolgálatában is kell feláldoznom, büszke leszek rá. (...) Minden csepp vérem új erőt ad a nemzetnek.”

Beant Singhet az indiai-tibeti határőrség két tagja agyonlőtte, Satwant Singhet pedig letartóztatták, és egyik társukkal, Kehar Singhgel együtt 1989. január 6-án kivégezték. A merényletet követően a feldühödött tömeg szikh templomokat gyújtott fel, számos, szikh tulajdonban lévő üzletet támadott meg, és még otthonokba is betört. A szikhek elleni pogromoknak a hivatalos adatok szerint 2800, más források szerint mintegy 8 ezer áldozata volt.

A tigrisek bosszúja

Indira Gandhi utódja a fia, az Air India egykori pilótája, a korábban apolitikus, nyugodt polgári életre vágyó, szerény és becsületes emberként ismert Radzsiv lett. Nehéz helyzetben vette át az ország irányítását. Nem elég, hogy meg kellett oldania a „szikh kérdést”, a hinduk és a muszlimok között zajló összetűzések is komoly problémát jelentettek, amit csak tetézett a gazdaság stagnálása. Mindezek azonban eltörpültek a tamilok ügyéhez képest.

Az Indiától délkeletre található szigetországban, Srí Lankán már évtizedek óta komoly feszültség volt a többségi szingaléz népesség és a tamil kisebbség között. A független tamil állam megalapítására törekvő Tamil Ílam Felszabadító Tigrisei nevű – röviden Tamil Tigrisekként emlegetett – militáns szervezet 1983-ban felkelést robbantott ki a szingaléz vezetésű Srí Lanka-i kormány ellen, amely közel 26 évig, 2009-ig tartó polgárháborúhoz vezetett. India tekintetében az egykori Ceylonban zajló események azért tettek szert különös jelentőségre, mert a dél-indiai Tamilnádú államot többségében tamilok lakják. A tamil nacionalista csoportok a Srí Lanka-i tamilok támogatását követelték, ez pedig komoly erőpróba elé állította Radzsiv Gandhit. A Tamil Tigrisek támogatásával ugyanis elismerte volna a nemzeti-nyelvi alapon szervezett állam létjogosultságát, ami alapot teremthetett volna több indiai állam elszakadásához is, a segítség megvonásával azonban maga ellen fordíthatta volna a tamil lakosságot.

Gandhi 1987-ben végül csapatok küldésével közvetítő szerepet vállalt a Srí Lanka-i konfliktusban, ám a kezdeti eredmények után az indiai szerepvállalás kudarcba fulladt. Ebben a helyzetben Gandhi az indiai csapatok Srí Lankáról történő kivonása mellett döntött. Noha az 1989-es választásokat elvesztette, a politikától nem vonult vissza, s 1991-ben választási kampányba kezdett. Ennek során utazott el Tamilnádúba is, annak ellenére, hogy ott nem örvendett köztiszteletnek. Május 21-én az állam székhelyétől, Csennaitól (korábban Madrász) mintegy 40 kilométerre fekvő városban, Sriperumbudurban tartott volna beszédet. Nem sokkal este 10 óra után kiszállt a kocsijából, és az őt éljenző tömeg gyűrűjében elindult a pódium felé, amikor egy fiatal lány lépett elé. Amikor az indiai hagyományoknak megfelelően lehajolt, hogy megérintse a port Gandhi cipője előtt, működésbe hozta a ruhája alá rejtett robbanószert. A merénylet nem csak Radzsiv Gandhit és őt tépte darabokra, hanem több civillel is végzett.

A merénylet mögött tamil szélsőségesek álltak. Az öngyilkos merénylőt később Thenmozhi Rajaratnamként azonosították. Feltehetően a Tamil Tigrisek tagja volt, a merénylet kivitelezésében azonban több társa is segédkezett. 1998-ban 26 embert ítéltek halálra a gyilkosságban való bűnrészességük miatt, de a következő évben huszonkettőjük büntetését életfogytiglani börtönre módosították, a börtönben egy kislánynak életet adó Nalini Sriharan büntetését pedig 2000-ben enyhítették életfogytiglani szabadságvesztésre.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

kommunizmus

• Karrierje során számos álnevet viselt a rettegett Péter Gábor
• Arisztokratikus környezetben, Capri szigetén álmodozott a hatalomátvételről Lenin
• Börtönnel „jutalmazta” a róla szóló viccek terjesztőit Enver Hodzsa
• Csak a kommunista sportvezetés tudta megállítani Papp Lacit, a „ring lovagját”
• Négy amerikai elnökkel is találkozott az emigrációba kényszerült Varga Béla 
• Nemzetközi nyomásra enyhítették a kommunisták a Mindszenty bíboros elleni ítéletet
• Kávéházakban is szobrot állítottak Václav Havelnek, Csehország drámaíró elnökének 
• Abszurd részleteket is kikényszerítettek a vallatók a Rajk-per vádlottjaiból
• A Sztálin-szobor felállításának ürügyén pusztították el a kommunisták a Regnum Marianumot