Amikor a pestisjárvány idején kiközösített kínaiak saját kórházat emeltek San Franciscóban

2020. május 12. 18:59 Múlt-kor

A Kaliforniába érkező első kínai bevándorlók igen sok nehézséggel néztek szembe. Az 1860-as évektől az 1900-as évek elejéig több járvány is kitört a San Francisco-öböl körül, a himlőtől a koleráig. A megbetegedések gyakori központja volt a város kínai negyede, ami ahhoz vezetett, hogy az egészségügyi hatóságok – napjaink tudományos ismeretei híján – az itteni lakókat és szokásaikat tegyék felelőssé a járványokért. 1877-ben Hugh Toland orvosprofesszor azt állította egy kongresszusi bizottság előtt, hogy a San Franciscó-i szifiliszes megbetegedések 90 százalékát a kínai szexmunkások okozták.

Korábban

Az ilyesfajta előzmények alapján nem meglepő, hogy a jelenlegi koronavírus-világjárvány kapcsán is számos, a kelet-ázsiai származású polgárokkal szemben rasszista felhangú vádaskodás ütötte fel fejét az Egyesült Államokban. 1885-ben San Francisco egészségügyi biztosa „a közösség társadalmi, erkölcsi és politikai átkának” nevezte a kínai negyedet.

A városi közegészségügyi hatóság drákói karanténintézkedéseket irányzott elő, amely a fertőzések előfordulási helyein egész épülettömböket rombolt volna le.

A hivatal vezetői egyfelől a fertőzések terjesztőinek állították be a kínaiakat, másfelől pedig megtagadták tőlük az orvosi ellátást – az alapellátást sem voltak hajlandók finanszírozni a negyedben, a máshol található kórházakban pedig megemelt árakon voltak csak hajlandók ellátni a kínaiakat.

A kínai származásúak ennek megfelelően a kórházi látogatások 0,1 százalékát tették csak ki a 19. század végén.

A szövetségi kormányzat sem bánt jobban a kínai bevándorlókkal: egy 1882-es törvény értelmében nem voltak jogosultak az amerikai állampolgárság kérelmezésére sem, így állandóvá vált másodrendű polgárként való kezelésük.

Az elszigetelt és páriaként kezelt kínai közösség ennek hatására összefogott. A „Hat Kínai Társaság” nevet viselő, az Egyesült Államokban és Kanadában is aktív segélyszervezet vezetésével úgy döntöttek, saját pénzen, saját kórházat emelnek.

Amikor 1900-ban bubópestis-járvány tört ki San Franciscóban, a Tung Wah Beteggondozó is megnyitotta kapuit, az ország első kínai-amerikai egészségügyi intézményeként. Negyedszázaddal később felvette a Kínai Kórház nevet, amely néven ma is üzemel, immár több tagintézménnyel az öböl körüli városokban.

Bár a Tung Wah volt az első hivatalos intézmény, a San Franciscóban élő kínaiak 1900 előtt is maguk voltak kénytelenek megoldani orvosi ellátásukat.

Bár ez gyakran a kétes hatékonyságú hagyományos kínai orvoslást jelentette, a közösséget vezető tehetősebb kereskedők igyekeztek gondoskodni korszerű orvosi felszerelésről is. Saját pénzük mellett kínai kapcsolataikon keresztül is tudtak forrásokhoz jutni, ami igen nagy segítség volt.

Amikor a Tung Wah megnyílt, a kínai személyzettel együtt három fehér amerikai orvos is dolgozott az intézményben (tolmácsok segítségével), amely párhuzamosan kínálta a modern és a hagyományos orvoslást.

A köztes állapot az 1906-os katasztrofális földrengéssel változott meg. A város számos más intézményéhez hasonlóan a kínai kórházat is a semmiből kellett újjáépíteni. Az 1924-ben elkészült épület később a Kínai Kórház adminisztrációs központjaként szolgált, mivel a 20. század során a kórház többször bővült, a legnagyobb szabású építkezés 1979-ben fejeződött be.

2012-ben az eredeti épület elbontásra került, és új, modern kórházi szárnyat építettek fel a helyén. Az elbontás okai közt volt az is, hogy a régi épület nem volt a modern követelményeknek megfelelően földrengésbiztos.

A Kínai Kórház ma is a nyelvi korlátokat áthidalva nyújt alternatívát San Francisco egészségügyi intézményei közt a kínai, illetve a kínait az angolnál jobban értő betegek számára.