100 éves Leni Riefenstahl

Leni Riefenstahl, a XX. századi mozgóképtörténet egyik legbefolyásosabb alakja, Hitler `udvari dokumentumfilmese` ma este egy bajor szállodában ünnepli 100. születésnapját. A centenárium alkalmából bemutatták Víz alatti impressziók című új alkotását, de a nácikhoz fűződő kapcsolata és múltja ma is kísérti a rendezőnőt. Egy emberi jogi szervezet amiatt fenyegeti perrel a művészt, hogy valótlan kijelentést tett, amikor azt állította: Mélyföld című mozijának egykori roma statisztái mind túlélték a holokausztot. Fél évszázad múltán először készített filmet Leni Riefenstahl, akinek comebackjét 100. születésnapjára időzítették. A világhírű táncos, színész, rendező és fotós - akire legalább annyira a náci rezsimhez fűződő kapcsolata, mint a dokumentumfilmezésben játszott úttörő szerepe miatt emlékeznek - ma este a bajorországi Feldafing város egyik szállodájában, Sissi egykori kedvenc helyén ünnepel 180 barátja és Las Vegas-i szórakoztatóművészek társaságában. A francia-német Arte tévécsatornán munkássága előtt tisztelegve mutatták be a Víz alatti impressziók című alkotását, mely Giorgio Moroder zenei aláfestése mellett az Indiai-óceán mélyvilágát, 200 alámerülés élményanyagát tárja a közönség elé. "Szerettem volna, ha moziban is vetítik, de féltem, hogy csorbát szenvednek a gyönyörű színek" - nyilatkozta Riefenstahl. A kockákon hosszú szőke haja lebeg a vízben, s a mű a Tagesspiegel beszámolója szerint olyan, "mintha egy LSD-utazáson részt vevő pop-artist látomása volna". Kinematográfiai tehetségét, a szépség és a részletek iránti érzékét vitán felül elismerik: Pauline Kael, a legendás filmkritikus a médium legnagyobb géniuszai közé sorolja. Karizmatikus és karrierista személyisége ugyanakkor ma is megosztja a közvéleményt. Életéről eddig több mint 1000 könyvet publikáltak. A Süddeutsche Zeitung - a világ több más, tekintélyes lapjához hasonlóan - keddi számában négyoldalas cikket közölt róla, amelyben árnyalt kép bontakozik ki a nácizmusban nem hívő, viszont művészi felelősségét mindvégig tagadó Riefenstahlról. "Az ideológia nem számított neki. Gondolatai mindig egyetlen pont, önmaga körül forogtak" - írja a bajor napilap. A rendezőnőre bevallása szerint kezdetben mély benyomást tett Hitler, akinek gonoszságára csak jóval később eszmélt rá. "Mindig az motivált, hogyan készítsek szellemes és érdekes dokumentumfilmet, amely nem hasonlít a buta propaganda-híradókra" - vallotta. Az akarattól és erőtől duzzadó teuton ideált megtestesítő alkotásai mindenesetre annyira megragadták a nemzetiszocialista vezérkart, hogy Goebbels korlátlan forrásokat biztosított tevékenységéhez. Riefenstahlnak később hiába sikerült tisztáznia magát a nácizmus vádja alól, mozgóképes pályafutásának vége szakadt, és elkezdődött "alászállása a pokolba". Sokan úgy vélik, az történt vele, ami Orson Welles klasszikusának főhősével: fausti alkut kötött a gonosszal, ezért előre elhasználta a jövőjét. A rendező sikeresen váltott a fotográfiára, és a szudáni Nuba törzsről megjelent kötete meghozta a másfajta népszerűséget. Riefenstahl visszatérési kísérletét és születésnapját egyaránt beárnyékolja a múltja. Néhány napja, a centenáriumra időzítve, egy roma emberi jogi csoport sajtótájékoztatón jelentette be: Riefenstahl Mélyföld című filmje 1940-es forgatásán roma rabszolgamunkásokat vett igénybe. Jóllehet a statiszták nagy részét később Auschwitzba deportálták, a rendezőnő valótlanul azt állította, hogy 100 egykori statisztája mind túlélte a holokausztot. A szemtanúk hozzáállása változó. Egyikük, Rosa Winter szerint a főszerepet alakító Riefenstahl jól bánt velük, s bár később módjában állt volna nekik kegyelmet kérni, egyetlen ujját sem mozdította értük. Zaezilia Reinhard másként emlékszik a történtekre. A 76 éves asszony 500 ezer eurós pert helyezett kilátásba, mert szerinte a rendezőnő szándékosan hazudott. "A forgatáson is kegyetlen sorunk volt. Riefenstahl Hitler barátjaként rosszul bánt velünk, és nyomást gyakorolt ránk" - mondta. A rendezőnő produkciós cége válaszként közleményben adta hírül: "Riefenstahl tudatában van annak, hogy rengeteg szinti és roma vesztette életét koncentrációs táborokban, valamint elképzelhetetlen szenvedéseken ment keresztül a náci rezsim embertelensége miatt". A feleknek állítólag sikerült valamiféle konszenzusra jutniuk, ugyanis a művész vállalta, hogy soha többé nem tesz ilyen megalapozatlan kijelentést. Az ügy története 1949-ig nyúlik vissza. Riefenstahl több bírósági eljárás során tagadta felelősségét, mondván, nem volt tudomása egykori statisztái deportálásáról. A Süddeutsche Zeitung szerint azért mondta magát mindig ártatlannak, mert lelki alkatából fakadóan szemet akart hunyni a valóság fölött. Míg élettársa, Horst Kettner felindultan reagált a perre, amely "nagy károkat okozott Leninek", a rendezőnő lassan az élettől való búcsúra készül. Gerincbántalmai miatt morfiumot szed, s mint keserűen nyilatkozta, az öregség lelassítja, a gyógyszerek pedig tompítják az agyműködését. Alkotásai színésznőként... Tragédia a Habsburg-házban (1924), A Szent hegy (1926), A nagy ugrás (1927), Piz Palü fehér pokla (1929), Viharok a Mont Blanc felett (1930) Kék fény (1932) S. O. S. jéghegy (1933), Mélyföld (1954). ... és rendezőként Kék fény (1932), A hit győzelme (1933), Az akarat diadala (1934), A szabadság napja (1935), Olimpia (1938), Népek ünnepe (1938), Mélyföld (1954), Víz alatti benyomások (2002). Fotósként: Az utolsó Nuba (Harper, New York, 1974.), Kau népe (Harper, New York, 1976.)