A világháború utáni nyersanyaghiány ihlette a bikinit

A bikini valóban nagyot robbant, és merész szabásával felkavarta a közvéleményt. A Réard kihívó fürdőruháját viselő Micheline Bernardini látványától a férfiak megkövülten álltak, miközben szemeikkel mohón itták be a nem mindennapi látványt.

A Micheline testén pompázó kétrészes fürdőruha négy egyszerű háromszög formájú ruhadarabból állt össze: kettő a kebleket, a másik kettő pedig a hátsót és a Vénusz-dombot takarta, szabadon hagyva a has köldök alatti tájékát és a combok felső részét is.

A női fürdőruha ezen meglehetősen megkurtított, a szebbik nem bájait feltáró fajtája hosszú evolúciós időszakot járt be. Az 1910-es években a prüdantéria gátjai részben leomlottak, amikor a vízpartok mentén megjelentek a szorosan testhez simuló pólóba és shortba öltözött hölgyek.

A női fürdőruha történelem következő forradalmi szakasza az 1930-as évekre tehető, amikor az egyrészes úszódresszek mellett megjelentek a has felső részét és a lábakat szabadon hagyó kétrészes fürdőruhák. A második világháború alatt az európai tengerpartok mentéről eltűntek a fürdőzők és helyüket lőállások és őrhelyek vették át.

Miután véget ért a vérontás, az emberek palackba zárt vágyai a víz és a napfény iránt végre kiszabadulhattak. A tengerparti lazulásra vágyó néptömegeknek azonban egy komoly problémával, mégpedig a háború után az élet szinte minden területén jelentkező nyersanyaghiánnyal kellett szembe nézniük.

A felhasználható matéria szűkössége arra sarkallta a ruhatervezőket, hogy minél kevesebb anyagból készítsék el a fürdőruhákat, egyre nagyobb testfelületet szabadon hagyva a kíváncsi szemeknek.

Anyaghiány ide vagy oda, a prüdéria és a szigorú erkölcsök nagyon megnehezítették a ledér fürdőruházat elfogadását. Kezdetben Franciaország Atlanti partvidékén és a mélyen katolikus európai országokban, így Olasz- és Spanyolországban, valamint Portugáliában, a hölgyek nem léphettek a tengerpartra bikiniben.

Az 1951-es bikini verseny (Festival Bikini Contest), a későbbi Miss World szépségverseny elődje pedig óriási botrányba fulladt, a lenge öltözetű hölgyek parádéját, és a győztes svéd hölgyet, Kiki Håkanssont még a pápa is elitélte.

De az egyéni szabadságot és a női emancipáció azonban utat tört magának. Az 1950-es években számos filmsztár többek közt, Marilyn Monroe, Elizabeth Taylor, Ava Gardner, Brigitte Bardot is bikinit öltött magára, elősegítve ezzel a frivolnak bélyegzett ruhadarab elfogadottságát a nyugati társadalmakban.

1962-ben egy újabb áttörés történt, amikor a Playboy magazin címlapján is feltűnt a bikini, amelynek népszerűsége a következő évtizedekben is egyre nőtt. Amikor megalkotója Louis Réard 1984-ben meghalt, az USA-ban az összeseladott fürdőruha 20 százalékát már a bikini tette ki. A század végére Réard ikonikus alkotása legnépszerűbb női strandviselet lett.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Valóban nem ittak vizet a középkorban?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?