Miért temethettek 60 múmiát egyetlen sírba az ókori Egyiptomban?

2019. április 5. 18:57 Múlt-kor

Több mint 4000 éve történt, hogy több tucat, borzasztó sérülésekbe belehalt férfit együtt mumifikáltak, és temettek el az egyiptomi Luxor közelében lévő kőfalba. A tömegsírba való temetkezés rendkívül ritka jelenség volt az ókori Egyiptomban, így felmerül a kérdés: hogyan került ez a rengeteg múmia egyetlen helyre?

Korábban

Az utóbbi időszakban a tudósok ismét elkezdtek foglalkozni az úgynevezett „harcosok sírjával” az egyiptomi Deir-el-Bahariban – a sírt még 1923-ban fedezték fel, azonban ezt követően újból lezárták. Az újra felnyitott sírból és Egyiptom más részeiről származó bizonyítékokat összesítve a kutatók képet kaptak az ország történelmének egy elkeserítő és véres szakaszáról, az Óbirodalom idejének vége felé, Kr. e. 2150 körül.

Eredményeik egy polgárháborús helyzetről tanúskodnak, amelyek a regionális kormányzók közti véres összecsapásokhoz vezettek 4200 éve. Ezen esetek egyike vethetett véget a 60 ember életének is, akiknek holttesteit e tömeges temetkezés során mumifikálták.

Szalima Ikram, a Kairói Amerikai Egyetem régészprofesszora vizsgálta meg a múmiákat 2018 szeptemberében, az egyiptomi régiségminisztériummal együttműködve. A sír bejáratától alagutak valóságos útvesztője ágazott szerte, amelyet a sziklafalba fúrtak. A kamrákat mumifikált testrészek töltötték meg, valamint számos kupacnyi kötés, amelyek egykor a testeket fedték, azonban idővel lejöttek.

A halottak látszólag mind férfiak voltak, és sokuknál súlyos sérülések nyomai voltak felfedezhetők. Koponyáik be voltak törve vagy át voltak szúrva – talán lövedékek, talán közelharci fegyverek által – és sok holttestbe nyílvesszők voltak beágyazódva, ami végképp arra utalt, hogy a férfiak csatában estek el. Az egyik múmián még egy alkarvédő is volt, amilyet az íjászok viseltek a történelem számos időszakában. „Ezek az emberek véres, borzasztó halált haltak” – mondta Ikram.

Az Egyiptom más részeiből származó bizonyítékok szerint pedig haláluk egy nagy változásokkal teli, nyugtalan időszakban következett be.

Egy királyság összeomlása

E bizonyítékok némelyike II. Pepi fáraó sírjában volt megtalálható, akinek (a hagyomány szerinti) 94 éves uralkodása éppen ekkor ért véget, és temetkezési helye Szakkarában díszes és látványos volt. A piramis még az uralkodó ifjúkorában épült, ami arra utal, hogy ekkoriban még nem fenyegetett az a fajta zűrzavar, amely uralkodása után elharapódzott – mondta el Philippe Collombert, a Genfi Egyetem egyiptológusa. Pepi sírját azonban nem sokkal halála után kifosztották. Egy ilyen durva, istenkáromlásnak számító tettet csak akkor hajthattak végre, ha az egyiptomiak ekkoriban már kezdték elutasítani a fáraó isteni mivoltát, és már nem volt erős a központi kormányzat, amely megvédhette volna a sírt.

Ahogy II. Pepi hatalma látszólag megingott uralkodása vége felé, és a regionális kormányzóké megerősödött, megfigyelhető, hogy az ő síremlékeik egyre nagyobbra és díszesebbre épültek. Az egyik kormányzó síremléke, amely a Kubbet-el-Hava nekropoliszban épült már II. Pepi halála után, olyan feliratokat tartalmazott, amelyek határozottan utalnak a kibontakozó politikai frakcióharcra, a napi élet felfordulására, polgárháborúra és a központi irányítás hiányára – mondta el Antonio Morales, a madridi Alcalá Egyetem egyiptológusa. A szárazság okozta éhínség ráadásul gyorsíthatta is ezt a folyamatot Morales szerint. Egy másik felirat a kormányzó síremlékében azt állította, „a déli országrész éhen hal, és minden ember saját gyermekeit eszi”, és hogy „az egész ország olyanná vált, mint egy éhező sáska”.

A zűrzavar és az éhínség együttesen könnyen megalapozhattak egy csatának, amelyben 60-an meghaltak, és végül egy helyen mumifikálták őket – mondta el Ikram.