Elhunyt a szovjet tiszt, aki megmentette a világot az atomháborútól

Veszélyes hely volt a világ 34 évvel ezelőtt, úgy tűnt, a két hatalmi tömb közötti feszültség miatt egyetlen közjáték, egyetlen félreértés elegendő volt ahhoz, hogy bekövetkezzen a végítélet napja. Ebben a légkörben, 1983. szeptember 29-én történt az is, hogy a szovjet légierő lelőtte a KAL dél-koreai légitársaság egyik utasszállító gépét, amely megsértette a Szovjetunió légterét. Az államok területi sérthetetlensége jogának brutális érvényesítése 269 ember halálát okozta.

Ronald Reagan amerikai elnök előzőleg, tavasszal „a gonosz birodalmának” nevezte az Egyesült Államok világpolitikai vetélytársát. Míg Nyugat-Európában baloldali és békemozgalmak elítélték ezt a kifejezést, a szovjet birodalom nem kevés alattvalója, így Magyarországon és a balti államokban, titokban üdvözölte, és annak jeleként értékelte, hogy végre van bátorsága egy nyugati államférfinak a dolgokat a nevükön nevezni.

Nyugat-Európában eközben tombolt a vita a fegyverkezés folytatásáról, a Szovjetunióban pedig felháborodást váltott ki Reagan Stratégiai Védelmi Kezdeményezése, amelynek a célja az volt, hogy elhárító rendszert építsenek ki a nagy hatótávolságú hadászati rakéták - a legveszélyesebb szovjet fegyverek - behatolásának megakadályozására.

A szuperhatalmak közötti mélységes bizalmatlanságnak ez a légköre uralkodott akkor is, amikor Sztanyiszlav Petrov főhadnagy 1983. szeptember 27-re virradó éjjel felvette a szolgálatot a szovjet műholdmegfigyelő központ parancsnokságán, Moszkvától nem messze. Az akkor 44 éves tiszt ekkor még nem sejthette, hogy a következő órákban olyan események várnak rá, amelyek után úgy fogják emlegetni: „a férfi, aki megmentette a világot”. Röviddel éjfél előtt riasztás érkezett: a Kozmosz 1382-es felderítő műhold egy Minuteman amerikai interkontinentális rakéta indítását jelezte. Valójában nem rakétafellövés, hanem egy villámcsapás volt, amit a műhold érzékelt. Petrov megőrizte a nyugalmát, és arra utasította beosztottjait, hogy ne reagáljanak a jelzésre.

A hidegháborús logika szerint egy nukleáris háború a két szuperhatalom között egy erőteljes első csapással indult volna, vélhetően több száz interkontinentális rakéta indításával. Egy ilyen csapás célja az lett volna, hogy „lefejezze” az ellenfél nukleáris fegyverzetét, ugyanakkor az amerikai és a szovjet stratégák is tudták, hogy a „kölcsönös megsemmisítés” (mutual assured destruction - MAD) logikája szerint a 25 perc, ami az indítás és a becsapódás között eltelik, egyúttal elegendő arra, hogy a saját rakétáikat is útnak indítsák az Északi-sark feletti pályán az ellenfél megsemmisítésére.

Petrov azonban tudta, hogy egy rakéta önmagában nem volna okos kezdés egy nukleáris megsemmisítő csapáshoz. Néhány perccel később gondolatmenetét és határozottságát újabb kihívás érte: újabb négy, a Szovjetunió felé tartó Minuteman-rakéta indítását jelezte a Kozmosz 1382, egyenként tíz robbanófejjel. Ezek együttes robbanóereje több százszorosa lett volna a Hirosimában és Nagaszakiban ledobott atombombákénak.

A Petrov irányítása alatt szolgálatot teljesítő mintegy kétszáz tiszt harminc ellenőrző tesztet hajtott végre, hogy kizárják a tévedés lehetőségét, de eközben az idő szorított: a döntésre, hogy ellencsapást indítson-e a Szovjetunió, mindössze 15 perc állt rendelkezésre. Petrovban ezekben a kaotikus percekben valószínűleg tudatosult, ki is az, akit végső soron döntésre kényszerít, ha értesíti feletteseit a riasztásról: Jurij Andropov pártfőtitkár, egy súlyos vesebetegségben szenvedő, cukorbeteg 70 éves ember, aki, mint a szovjet vezetés egy jelentős része, a keményebb amerikai vonalvezetésre - legalábbis időszakonként - a paranoiával határos módon reagált.

Petrov öt perc mérlegelés és a kollégáival folytatott - a kölcsönös ordibálásig fajuló - vita után úgy döntött, hogy nem értesíti a szovjet vezetést. Nem sokkal később kiderült, mennyire igaza volt: a képernyőkről eltűnt a riasztás. Mint később rájöttek: amit a Kozmosz 1382-es észlelt, az a napfény visszatükröződése volt a felhőrétegeken az Egyesült Államok felett. Sztanyiszlav Petrov - írta az NZZ - még abban az évben otthagyta a hadsereget, magánjellegű okokból.

Egy bizottság megállapította, hogy helyesen cselekedett. Mint azt Petrov később elmondta, tettéért sem nem tüntette ki, sem nem büntette meg a hadsereg. Nyugaton az eset csak évekkel később, a hidegháború vége után vált ismertté. Az idén májusig szerény körülmények között, nyugdíjasként élő Petrov 2006-ban New Yorkban a Világpolgár kitüntetésben részesült, 2013 februárjában Drezdában pedig a német város 25 ezer euróval járó díjával tüntették ki.

Petrov 2017. május 19-én hunyt el, 77 éves korában. Halálhíre csak azt követően kapott széles sajtónyilvánosságot a napokban, hogy Karl Schumacher – a német filmrendező, aki az 1990-es években először tárta a nyugati közvélemény elé a történetet – felhívta Petrovot, hogy gratuláljon neki szeptember 7-i születésnapja alkalmából. Petrov fia, Dmitrij ekkor értesítette őt arról, hogy édesapja már hónapokkal korábban elhunyt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

15. A középkori magyar királyság megteremtése
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Valószínűtlen, hogy csúf külsejű lett volna Könyves Kálmán
• A fogadalmat tett Szent Margit az első férjjelöltjét, a lengyel királyt látni sem óhajtotta
• Férje halála után számos megaláztatást kellett elviselnie Árpád-házi Szent Erzsébetnek
• 10 érdekesség az Árpád-házi királylányokról
• A legenda szerint a tatárdúlástól is imával mentette meg Lengyelországot az aszkéta életű Árpád-házi Szent Kinga
• Nem talált kiutat királysága és alattvalói érdekellentéteiből IV. László
• Apja és fia tevékenysége is árnyékot vetett IV. Béla uralkodói törekvéseire
• Öt trónkövetelő, akinek valóban volt esélye a magyar korona megszerzésére
  
• Harcokkal és törvényekkel fektette le Szent István az évezredes magyar államiság alapjait