A középkori katalánok nyúzott macskákat használhattak pogány rituáléikhoz

A közelmúltban végzett ásatás során  a kutatók kilenc kisebb gödröt találtak, amelyekben középkori terményeket őriztek. Mellettük néhányban különféle állati – juhtól, kecskétől, szarvasmarhától, sertésektől, kutyáktól és lovaktól származó – csontokra bukkantak. Az egyik mélyedés azért is volt különleges, mert közel kilencszáz házi macska csontját őrizte. A kormeghatározás alapján 970 és 1025 közé tehetők.

Részletes analízis után, a csontokon látható nyomok, a törések száma, helyzete és intenzitása alapján a kutatók megállapították, hogy a macskákat minden bizonnyal megnyúzták. További vizsgálatok azt is kiderítették, hogy szerencsétlen házi jószágok egész fiatalon, 9-20 hónapos korukban távoztak e világról. A szakértők szerint ez a kor a legmegfelelőbb a macskabőr „felhasználására”, ugyanis már kifejlett példányokról beszélhetünk, azonban a szőrt nagy valószínűséggel még nem támadták meg a különböző, parazitás megbetegedések, nem kezdett el hullani és ép.

Macskanyúzásra utaló leleteket már számos régészeti lelőhelyen tártak fel szakemberek, azonban leginkább Észak-Európa vidékein, főként Nagy-Britannia és Írország területein. „A szőrméket általában ruházati termékek, főként meleg kabátok előállításához használták fel” – magyarázta Lluís Lloveras, a Barcelonai Egyetem zooarcheológusa. „Néhány középkori szöveg arra utal, hogy egyfajta gyógyító tulajdonságot is társítottak a macskairhához, amelynek azonban káros hatásaival is tisztában voltak” – tette hozzá.

A macskabunda a régészeti leletek és a korabeli szövegek tanúsága szerint gyakori kereskedelmi termék volt a középkorban, csakúgy mint a nyúlszőr, amely a minőséget és a tapintást tekintve igen hasonló a macskáéhoz. Egyébként mind a házi, mind a vadon élő macska irháját is felhasználta a korabeli „szőrmeipar”, habár a vadmacskák bundája legalább százszor annyit ért, mint a háziasítottaké. Az utóbbiak szőréből készült termékeket főként a kevéssé tehetősek vásárolták.

Egy 2013-as tanulmány még azt állította, hogy az Ibériai-félszigeten a macskanyúzás főként a muszlimok lakta területeken volt jellemző, azonban a mostani kutatás meggyőző bizonyítékot szolgáltat arra nézve, hogy a középkori keresztény területeken is megfigyelhető volt egykoron.

Néhány kutató szerint más magyarázata lehet a macskanyúzásnak, mégpedig az, hogy valamilyen pogány mágikus szertartáshoz volt szükség rá. A macskacsontok mellett számos más állati eredetű maradványra bukkantak Katalóniában, mint például lókoponya, kecskeszarv vagy tyúkok tojáshéja.

„Ezen állati maradványok mind valamilyen középkori rituáléval hozhatók kapcsolatba” – magyarázta Lloveras. Egy, az International Journal of Osteoarchaeology című tudományos folyóiratban 1999-ben megjelent tanulmány számolt be arról az esetről, amikor egy részleges macskacsontvázat találtak néhány csirkemaradvány társaságában egy 15-16. századi angol fal alá temetve, ami a kutatók szerint egyfajta védelmező rituáléhoz volt köthető.

A kutatók azonban figyelmeztettek, hogy a régió régészeti leletei még nem tették egyértelművé, hogy a macskacsontok valóban pogány rituális szertartás részeként, vagy csupán véletlenül kerültek a többi állati maradvány mellé. Mindezt további régészeti feltárások segítségével lehet majd kideríteni.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2022

• A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
• Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
  
• Az embermentő Jane Haining
  
•  Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
  
• Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
  
• Karikás Mihály és a Kis Pipa
• A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
  
• A Szentföld egy magyar tiszt szemével
  
• Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült