Az ágyú torkában – a szabadság 12 mámoros napja
2016. október 23. 08:35
„Elvtársak!” – lépett ki 1956. október 23-án este 9 órakor a magyar Parlament erkélyére Nagy Imre, a téren összegyűlt mintegy 200 ezer ember által követelt reformer politikus. „Nem vagyunk mi elvtársak” – hangzott a tüntetők válasza, akiknek kérésére ekkorra már leoltották az épületen éktelenkedő vörös csillagot. Egy időre a tér világítását is lekapcsolták, de az élelmes tömeg a kommunista párt lapját, a Szabad Népet használta fáklyaként. Nagy végül a „Barátaim!” megszólításra váltott, beszéde azonban csalódást keltett. Nyugalomra szólított fel, majd a felvonulókkal együtt elénekelte a himnuszt, és bement a Parlament épületbe. Eközben a város több pontján sorsdöntő események zajlottak.
Korábban
Rémálom Magyarországon
Magyarországon – a szovjet érdekszférába tartozó többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan – a „fordulat évétől”, 1948-tól kezdve a Magyar Dolgozók Pártja irányításával a társadalom totális ellenőrzését a hatalomgyakorlás sarokpontjává emelő sztálinista diktatúra épült ki. Kezdetét vette a társadalom osztályalapon történő átszervezése. Az ellenzéki véleményeket elhallgattatták, a hatalom kritizálásáért bárkit feljelenthettek, megszűnt a sajtószabadság. A Péter Gábor vezetésével működő politikai rendőrség (Államvédelmi Hatóság, vagyis ÁVH) székházában, az Andrássy út 60-ban politikai okokból fogva tartott személyek százait kínozták meg a szervezet pribékjei. Az ország internálótáboraiban, valamint a recski kényszermunkatáborban, a „magyar Gulágon” politikai nézeteik miatt üldözött, osztályellenségnek bélyegzett emberek ezrei raboskodtak, és zajlottak a kitelepítések.
Az MDP főtitkára, a szovjet mintát és utasításokat szolgai módon követő Rákosi Mátyás körül Joszif Sztálinéhoz hasonló személyi kultusz épült ki. Rákosi és köre koncepciós perek segítségével a párton belüli vélt vagy valós ellenfeleivel is leszámolt. Bevezették a tervutasításos gazdálkodást, a piaci elvek szerint működő intézményeket államosították. A hatalom birtokosai a környezeti adottságokat figyelmen kívül hagyva Magyarország feszített ütemű nehézipari átalakítására törekedtek. A parasztokat terményeik bizonyos százalékának beszolgáltatására kötelezték, a kuláknak minősített módosabb gazdák ellen lejárató propagandahadjárat indult, és megkezdődött a földek kollektivizálása. A szerzetesrendeket betiltották, a vallásgyakorlást ellehetetlenítették.
Sztálin halálát követően, 1953 júliusában a korábban beszolgáltatási miniszterként is dolgozó Nagy Imre került a kormányfő székbe, aki reformjaival valamelyest enyhített a korábbi terheken és engedményeket biztosított a politikai üldözötteknek (feloszlatta az internálótáborokat, a kitelepítettek visszatérhettek régi lakhelyükre stb.), ám 1955-ben a Rákosi és Gerő Ernő vezetésével az ortodox sztálinisták kiszorították a népszerű miniszterelnököt a hatalomból. A gazdasági mutatók ismét romlani kezdtek, miközben a terhek tovább nőttek. A doktriner kommunista vezetés visszatérésével szembeni elégedetlenség első jelei már 1955-ben megmutatkoztak, és az események 1956 októberében végül népfelkelésbe torkolltak.
Az értelmiség a Petőfi Körben tartott vitákon már 1956 nyarán egyre hangosabban emelte fel a szavát a hatalommal szemben, 1956. szeptember 17-én az Írószövetség közgyűlésén a felszólalók többsége pedig a pártvezetők felelősségre vonását és Nagy Imre teljes rehabilitálását sürgette. A szovjet vezetők utasítására az MDP Központi Vezetősége 1956. július 18-21-i ülésén felmentette Rákosit első titkári és Politikai Bizottságban viselt tisztsége alól, a főtitkári székbe a Rákosihoz hasonlóan keményvonalas sztálinista politikát folytató Gerő került. Október 6-án több tízezer ember jelenlétében újratemették az 1949-ben koncepciós perben elítélt és kivégzett egykori kommunista bel- és külügyminisztert, Rajk Lászlót, október 13-án pedig rehabilitálták a pártból 1955 decemberében kizárt Nagy Imrét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
13. Rendi törekvések Magyarországon, a magyar rendek és a Habsburg udvar konfliktusai a 17–18. században
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- A legenda szerint a tokaji aszút is a szegény fiatalokat gyámolító Lorántffy Zsuzsanna találta fel
- A hadiadó-emelés kompenzálásaként hozhatta létre a Szent István-rendet Mária Terézia
- Rákóczi nem kért a békefeltételekből, beleegyezése nélkül tették le a kurucok a fegyvert
- Birtokaik és családjuk jövője is odavesztett a Wesselényi-összeesküvés halálra ítéltjeinek
- Világhírű tudóst is Magyarországra csábított Lorántffy Zsuzsanna
- A lakosság elkeseredettségére alapozta felkelését Bocskai István
- Vitáik miatt nyílt háborúba kezdett öccsével Rudolf király
- Bocskai István Habsburg-ellenes felkelése olyan sikeres lett, hogy hajdúi már Bécset fenyegették
- Valóban vadászbaleset áldozata lett Zrínyi Miklós?
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
