Magyarok is kutatják a longobárdok történelmét

2013. augusztus 5. 17:58 MTI

Az európai népvándorlás korának egyik legizgalmasabb időszakát, az i. sz. 5-6. század eseményeit vizsgálják magyar, olasz és amerikai genetikusok, antropológusok, archeológusok, akik több száz DNS-minta, valamint gazdag régészeti leletanyag alapján a longobárdok (vagy langobárdok) népességtörténetének, vándorlásának megismerésére vállalkoztak. A nagyszabású nemzetközi programban rész vesznek az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont szakemberei is.

Korábban

"Az i. sz. 5-6. században, a keleti eredetű avarok betelepülése előtti időszakban a régészeti leletek és a történeti források tanúsága szerint még több germán eredetű nép élt a Kárpát-medence területén (gótok, szvébek, gepidák). A kérdés az, hogy e népcsoportok mikor érkeztek ide, és miképpen maradhattak fenn a nagy tömegben betelepülő avar népesség mellett. Az avarok alattvalóivá váltak? Mekkora lehetett a pusztítás, és mennyien hagyták el a Kárpát-medencét?" - vázolta az mta.hu-nak Mende Balázs Gusztáv, az MTA BTK Archeogenetikai Laboratóriumának vezetője a kutatások történeti hátterét.

A mai Türingián, Cseh- és Morvaországon keresztül a 6. században a Kárpát-medencébe érkező longobárdok azért érdekesek, mert esetükben pontosan ismert, hogy 568-ban indultak Pannóniából Itália felé. A Kárpát-medencét elhagyva a mai Szlovénia területén keresztül jutottak Észak-Itáliába, ahol királyságot alapítottak. Emléküket Lombardia régió neve ma is őrzi. "A történelemtudományban ritka eset, hogy ennyire pontosan meg lehessen határozni, meddig volt egy népesség politikai-katonai értelemben jelen a Kárpát-medencében" - hangsúlyozta Mende Balázs Gusztáv.

A nemzetközi vizsgálat keretében egyrészt arra keresik a választ, hogy az Elbától dél felé vezető hosszú vándorlás során mennyire változott meg a longobárdok genetikai összetétele, mely genetikai jellegzetességeiket veszítették el, és melyekre tettek újonnan szert. "Egyes feltételezések szerint a longobárdok, a régészeti hagyaték mögött meghúzódó népesség etnikailag nem volt annyira egységes, mint eddig gondoltuk. Másrészt azt vizsgáljuk, hogy egy új népelem megjelenését valószínűsítő genetikai változások párhuzamba állíthatók-e a régészeti leletanyagban, a temetkezési szokásokban, a kulturális attitűdben megfigyelhető új vonásokkal" - fejtegette Mende Balázs Gusztáv.

A projektet Patrick Geary, az Institute for Advanced Studies (Princeton, New Jersey) professzora irányítja, a genetikai elemzéseket a Firenzei Egyetem Antropológiai Laboratóriumának kutatói végzik David Caramelli professzor vezetésével és Stefania Vai részvételével. Magyar részről Vida Tivadar, az ELTE Régészettudományi Intézetének igazgatóhelyettese szervezi a vizsgálatokat, és PhD-hallgatókkal együtt részt vesz a pannóniai longobárd régészeti leletanyagnak a projekthez kapcsolódó értékelésében. A 800 DNS-minta Csehország, Morvaország, Ausztria, Magyarország és Olaszország területén található, 6-7. századi longobárd temetkezésekből, illetve a korszak más népességeinek nekropoliszaiból származik.

"Kontrollként olyan magyarországi temetkezésekből is gyűjtöttünk mintákat (gepidák, romanizáltak), amelyek népessége kronológiailag vagy régészetileg a longobárdokhoz köthető" - jegyezte meg a kutató. Ismertetése szerint jelenleg a DNS-mintavétel folyik a csontokból és a fogakból, amit az MTA BTK Régészeti Intézetének Archeogenetikai Laboratóriumában végeznek. A minták elemzése a firenzei Antropológiai Laboratórium feladata, az adatok kiértékelésében pedig amerikai populációgenetikusok is részt vesznek. A vizsgálatok során az olasz és amerikai kutatók a legkorszerűbb eljárást, az úgynevezett újgenerációs szekvenálási technológiát (NGS, Next Generation Sequencing) alkalmazzák.

"Rendkívül költséges technológiáról van szó, amely lehetővé teszi, hogy az ősi csontokból származó mintákból nemcsak egyes DNS-szakaszokat, hanem a genom hosszabb, így informatívabb részeit is rekonstruálhassuk, akár a kizárólag az anyai ági örökséget hordozó, úgynevezett mitokondriális DNS egészét is. A szakirodalomban egyelőre kevés az archaikus mintából NGS-technológia alkalmazásával nyert adat, de már most egyértelműnek látszik, hogy az archeogenetikai kutatások egyik ígéretes jövőbeli irányáról van szó" vélekedett Mende Balázs Gusztáv, akinek reményei szerint a projekt eredményeként a konkrét régészeti és genetikai konklúziók mellett az MTA BTK Archeogenetikai Laboratóriumában sikerül telepíteni a technológia egy részét.