Egyszerű sírjel lehet a svéd Stonehenge

2012. április 20. 08:55

Tudós berkekben komoly vita bontakozott ki a svéd Stonehenge-nek nevezett megalitikus építmény rendeltetéséről. Egy új kutatás szerint naptárként használhatták, de mások ezt kizártnak tartják. Egyelőre abban sincs egyetértés, hogy mikor hordták össze a hosszú, közel kéttonnás kövekből felépülő struktúrát.

Korábban

Az ősi skandinávok összesen 59 masszív sziklát cipeltek a svédországi halászfalu, Kåseberga határába, majd az egyenként 1800 kilogrammot nyomó köveket hajó formába rendezték. A régészek szerint a megalitikus struktúra, amely Ales Stenar (Ale kövei) néven ismert Svédországban, a skandináv vaskor végén készült el, s temetkezési célokat szolgált. Egy kutatócsapat viszont azzal a merőben új teóriával állt elő, hogy a svéd Stonehenge-nek is nevezett építményt 2500 éve hozták létre, s csillagászati naptárként használták.

„Azt mondhatjuk, hogy Stonehenge-nek volt egy kistestvére, amely sokkal szebb az eredetinél” – mondta el Nils-Axel Mörner, a Stockholmi Egyetem nyugdíjazott geológusa, a felfedezésről hírt adó, az International Journal of Astronomy and Astrophysics című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány társszerzője.

Mörner szerint a nap a nyári és a téli napfordulók idején az Ales Stenar egy bizonyos pontján kel és nyugszik, mindez pedig azt jelenti, hogy a skandinávok csillagászati naptárként használták, olyankor, mikor a közösség számára valamilyen fontos esemény – vallási ceremóniák, aratás, vetés – zajlott.

A kutatók szerint az Ales Stenart alkotó kövek elrendezésének geometriája a Stonehenge-ére hajaz. Ez a hasonlóság pedig azt valószínűsíti, hogy a bronzkori skandinávokat a Stonehenge ihlette meg, a közösség ugyanis széltében-hosszában bejárta Európát, így ismerte a wiltshire-i rejtélyes kőépítményt is.

Mások elvetik az elméletet, Martin Rundkvist, a Fornvännen című régészeti szaklap szerkesztője szerint egy egyszerű díszes sírjelről van szó. A radiokarbonos vizsgálatok ráadásul kimutatták, hogy az Ales Stenar körülbelül 1400 éve, a skandináv vaskor végén épült – jóval korábban, mint azt Mörner és kutatótársai feltételezik.