A klasszikus szociofotó amerikai úttörője Párizsban

Európában főleg a fotósok és a társadalomkutatók emlegetik Hine nevét, de pontos, tárgyilagos, nem egyszer megrázó felvételeinek emlékét szinte mindenki őrzi, aki New Yorkban megfordult az Ellis Island-i múzeumban. Hine híres fotókon örökítette meg az ott létesült, ma már bezárt bevándorlási központban sorsukra, bebocsáttatásukra váró, a világ minden részéről érkezett, javarészt nincstelen, de reménykedő embereket, a tábor nehéz életfeltételeit.

Hine olyan szociológusnak tekintette magát, akinek kezében kamera van - írja róla a Rue89 francia online portál. Leginkább a múlt század elején az amerikai üzemekben foglalkoztatott gyermekek helyzetét, kizsákmányolását leleplező képei váltak ismertté. De nemcsak fényképezett: dokumentumokat tett közzé, pamfleteket írt, nyilvánosan is szót emelt sorsuk megjavításáért.

A kor technikájának megfelelően fekete-fehér fotókat gondosan megszerkesztette, meg is rendezte, különös erőssége volt a csoportképek beállítása: a múlt század elején nagyobb fontosságot tulajdonítottak az ilyen felvételek tartalmának, mint spontaneitásának. 1912-ben készült egyik híres képén szénválogató gyerekek láthatók, akik székeken ülve egy előadás nézőihez hasonlóan várnak arra, hogy felvillanjon a fotós vakuja. A széntől maszatos arcokat mintegy megfehéríti a vaku fénye, a helyiségbe a háttérből besütő nap szinte valószerűtlenné teszi a fotót - ez azonban nem változtat azon az erőn, amellyel ezek a kizsákmányolt gyerekek elszántan hírül adták sorsukat a kamerának.

1906-os az az éjféli felvétel, amely a brooklyni hídon sorakozó rikkancsfiúkat kapta lencsevégre, mint valamiféle éjszakai madarakat, akiket megmerevít a fény. Más képein mezőgazdasági napszámosokat vagy textilgyári munkásokat mutat be. Minden munkájából sugárzik az általa ábrázolt emberek sorsa fölötti felháborodás. Az ő szemében a fénykép eszköz arra, hogy változtasson életükön, megoldja társadalmi problémáikat. Manapság ezek a felvételek az első idők amerikai filmjeit idézik, az utcagyerekeket, a rendőröket, az áruházak hirdetéseit, az autózás kezdeteit.

Sok feketebőrű szerepel képein, de nem a faji kérdés, hanem a szegénység szempontjából. Emlékezetes egy 1908-as fotója, amely egy szuterénben élő tüdőbajos fekete férfit ábrázol, amint ágyán ülve a semmibe bámul. Ellis Island-i képein sem a különböző etnikumokat kívánta bemutatni, hanem a messziről érkezett nehéz sorsú családokat, amelyek tagjai nem egyszer felsorakoztak előtte, arcukon büszkeség, az új élet várakozása.

Az I. világháború után Hine a Vöröskereszt számára a Balkánon fotózott, a menekültekről készített fotói mintegy ráéreztek a későbbi, még nagyobb tragédiákra. Az Egyesült Államokba visszatérve Hine kamerája már nem annyira a társadalmi harcokra utal, utolsó korszakának képei inkább a fizikai munka szépségét dicsőítik- írta méltatásában a Rue89.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2020

• Fritz Haber és a harci gázok
• A titokzatos Húsvét-sziget
• Arkhimédész hadigépei
• Margit hercegnő, az örök második
• Emberkísérletek a Harmadik Birodalomban
• Sorscsapás volt-e Dobzse László uralma?
• A Manhattan Projecttől a szuperbombáig
• Marie Curie és a radioaktivitás
• Hét híres áprilisi tréfa