Megnyílt a viktoriánus világ mérnöki csodája

1825 és 1843 között Marc és Isambard Brunel tervei alapján és vezetésével építették meg a világ első, hajózható folyója alatt létrehozott alagútját. A növekvő brit fővárosban ugyanis szükség volt egy háborítatlan összeköttetésre a Temze két partja között, ahol a teherkocsik nyugodtan közlekedhettek.

Kialakítására több sikertelen kísérlet is történt, és 1825-ben Marc Isambard Brunel vette át az építkezést, aki a pajzsos alagútépítés kikísérletezésével kezdett hozzá a munkálatokhoz. Mindez azonban még nem volt tökéletes, és mind a mérnök, mind több munkás beteg lett a folyamatosan beszivárgó víztől.

Amikor aztán 1826 áprilisában William Armstrong vezető mérnök is kidőlt, helyét Brunel alig 20 éves fia, Isambard Kingdom Brunel vette át. A fúrás során hetente alig 2,5-3,5 métert haladtak, és a vállalat ekkor úgy döntött, hogy boltokat és piacot rendeznek be a már kész részen, és látogatók is felkereshetik a helyszínt, hiszen ezáltal plusz bevételre tettek szert. Ez népszerűnek bizonyult: volt olyan nap, hogy 800-an ereszkedtek le a föld alá.

A projekt azonban lassan haladt, és 1827. május 18-án a betörő víz elárasztotta a 167 méteres alagutat. Brunel ekkor egy búvárharang segítségével ereszkedett a folyó mélyére, és agyaggal töltött zsákokkal tömték be a lyukat. A javítások, és szárítás után egy bankettel ünnepelték a sikereket, ám az öröm korai volt: 1828. január 12-én újra víz alá került az építmény, és akkor hatan haltak meg.

Az anyagi problémák miatt az építkezést bizonytalan időre leállították, és az alagutat befalazták. A folytatásra hét évvel később került sor, amikor Marc Brunel a kincstártól szerzett kölcsönt minderre. Persze ekkor sem volt könnyebb dolguk: a folyamatos árvizek mellett egyes alkalmakkor a feltörő metán gyulladt be, és égette ki az alagutat. 1841-ben aztán átértek a túlpartra, és akkor már csak az utak és lépcsőházak megépítése volt hátra az 1843. március 25-i megnyitóig.

A Wappinget Rotherhithe-tel összekötő, a folyó alatt 22 méterrel futó alagút szinte azonnal nagyon népszerű lett: a közel 400 méter hosszú építményt kivilágították, és a megnyitás utáni héten a korabeli tudósítások szerint London lakosságának közel fele megtekintette, és Viktória királynő is végigsétált rajta.

1869-ben aztán bezárták, és vasúti alagúttá alakították, és a kiépülő földalatti hálózathoz csatolták. Az aktuális megnyitásra a jelenleg is zajló felújítási munkálatok során került sor, amelynek végén az alagút a London Overground hálózat részeként üzemel majd.

Fotók a sétáról

A Wikipedia részletes bemutatója az építkezésről

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén