Az európai értelmiség elszalasztott lehetősége

A kelet-európai entellektüeleknek a tanúságtétel és a mártír szerepe jutott a 20. században, míg az interpretáció és az elemzés a nyugati gondolkodóknak maradt. A jelen egyik kérdése az, hogy a jövőben egyenlően akarjuk-e a keleti és nyugati értelmiséget kezelni vagy pedig Kelet-Európa meg akarja-e tartani korábbi specifikumát - hangsúlyozta pénteken Tamás Gáspár Miklós filozófus Párizsban a berlini fal leomlásának huszadik évfordulója alkalmából a kelet-európai értelmiség szerepéről rendezett konferencia nyitóbeszélgetésén.

A vitaindító est moderátora Jacques Rupnik politológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a legtöbb kelet-európai országban az értelmiség vitte végbe a rendszerváltást, közülük kerültek ki az első demokratikus politikusok, amire a legjobb példa Csehország és Magyarország. Véleménye szerint ez a rendszerváltás előtti kelet-európai társadalmakban a kultúra és az entellektüelek meghatározó szerepéből fakadt, ami mára szinte teljesen elveszett.

Tamás Gáspár Miklós szerint a kelet-európai entellektüeleknek a keresztényi értelemben vett tanúságétel, azaz az általuk megélt dolgokról az igazság elmondása és az áldozatvállalás jutott: úgy tekint rájuk a világ, mint a 20. század nagy szenvedéseinek tanúira. Ennek legjellegzetesebb példája szerinte Szolzsenyicin, aki saját gulagbeli élményeiből írt munkáiban az orosz nép szenvedéséről beszél. Ennek a fajta entellektüelmagatartásnak az eredetisége a vallomás őszinteségében rejlik. A filozófus szerint a nagy kelet-európai teoretikusok munkáit is elsősorban nem elemzésként, hanem tanúságételként, egy "nem normális élethelyzetet megélt ember lelkiállapotaként" olvassák külföldön.

A filozófus szerint Milan Kundera Közép-Európa-felfogása részben arra tett tudatalatti kísérlet, hogy a kelet-európai országokat leválassza az orosz szenvedésről annak érdekében, hogy a kelet-európai gondolkodó a nyugat-európai értelemben vett elemző és interpretáló entellektüel rangjára emelkedhessen, és ne egyszerűen a saját élete tanúságtételének hordozója legyen.

Tzvetan Todorov számára a berlini fal leomlása elsősorban nem a német vagy az európai újraegyesítést jelentette, hanem a 150 éves kommunista utópia végét. A bolgár származású francia nyelvész arra emlékeztetett, hogy a II. világháború után a kommunista ideológiát lelkesen tette magáévá számos fiatal entellektüel. A kiábrándulást aztán a másoktól való félelem, a cinizmus, az egyenlőséget hirdető ideológia ellentmondásaként a közjó iránti közöny, az önzés kultusza váltotta fel a kelet-európai társadalmakban, ahol az ellenzékiség szerepe jutott az entellektüeleknek. A rendszerváltást követően ugyanezen emberek egy másfajta messianizmus, a nyugati értékek nevében támogatták az Egyesült Államok "demokratikus háborúit" Koszovóban, Irakban, majd Afganisztánban.

Alain Finkielkraut arról beszélt, hogy a rendszerváltás előtt a kelet-európai gondolkodók milyen nagy hatással voltak a nyugatiakra, a velük való találkozás eredményeként született meg az antitotalitarizmus elmélete Nyugaton, amely valójában a "demokráciával való megbékélést" jelentette.

Jens Reich, az egykori keletnémet ellenzék vezéralakja szerint az igazi rendszerváltás Lengyelországban ment végbe, ahol a munkásokból szerveződő Szolidaritás és az értelmiség közös összefogása éltette húsz éven át a lengyel ellenzéki mozgalmat. Ők mutatták meg, hogy az 1956-os magyar forradalommal és az 1968-as prágai tavasszal ellentétben másképpen, a lakosság teljes bevonásával, alulról szervezve, békésen is le lehet bontani a kommunizmust.

Az egykori ellenzéki vezető szerint az NDK-ban nem volt olyan igazi értelmiségi mozgalom, mint más kelet-európai országokban. Az ellenzéki gyűléseken az emberi jogokért küzdő egyszerű állampolgárok jelentek meg, s a berlini fal leomlásakor az értelmiség nem hitt az újraegyesítés lehetőségében. Ennek oka szerinte az volt, hogy a németeknek a nemzet a II. világháború után sokáig érzékeny kérdés volt, s egész mást jelentett Berlinben, mint a többi kelet-európai országban.

A "mai baloldaliságról" rendezett kerekasztal-beszélgetésen Daniele Sallenave írónő az egykori kelet-európai ellenzékiek által kínált "elszalasztott lehetőségről" beszélt. Felidézte a francia televízió egyik újságírójának "lelkes és profetikus" tudósítását, aki a berlini fal leomlásakor a Nyugat-Berlinbe érkező Trabantok láttán azt mondta: "A Mercedes legyőzte a Trabantot".

A francia írónő szerint az "elszalasztott lehetőséget" valójában már a rendszerváltást megelőző évek előkészítették. Példaként említette az 1968-as mozgalmakat, amelyek azonkívül, hogy forradalmi jellegűek voltak, ellentétben álltak egymással Nyugaton és Keleten. Párizsban a 68-as fiatalok egy újfajta szocializmust szerettek volna, miközben Prágában már rég nem ez volt a kérdés. "Ez volt a félreértés kezdete" - hangsúlyozta Daniele Sallenave.

A két rendszer konfrontációjában a Nyugat testesítette meg a demokráciát és a szabadságot a kelet-európai ellenzékiek számára, de eközben a nyugati gondolkodók nem használták ki a lehetőséget arra, hogy ebben a szembeállításban saját társadalmukat kritika tárgyává tegyék, és saját rendszerükkel kapcsolatosan kérdéseket tegyenek fel. Az írónő szerint Nyugaton vagy feketén vagy fehéren ítélték meg a Keletet, és nem mérlegelte az értelmiség, hogy mit lehetett volna tanulni a szocialistának nevezett rendszertől.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. Hunyadi Mátyás uralkodása
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Oroszlánrészt vállalt Mátyás királlyá választásában Szilágyi Erzsébet
• Szinte teljesen ködbe burkolózik Szilágyi Erzsébet élete
• Bár kevés biztosat tudunk róla, rendkívül fontos szerepet játszott a magyar történelemben Szilágyi Erzsébet
• Magyarország történetéről szóló, elveszettnek hitt 16. századi kéziratot vizsgálnak a BTK kutatói
• A befolyásolható ifjú király előbb esküt tett Hunyadi Lászlónak, majd kivégeztette
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• Fényes győzelmet arattak Kinizsiék Kenyérmezőnél a portyázó törökök felett
• A kiéheztetés lassú, de biztos fegyverével kényszerítette térdre Ausztriát Mátyás király
• A skót klánalapító, a skizofrén és a püspök – öt királyi fattyú a magyar történelemből