Anna Frankra emlékeztek a németek

2009. június 12. 17:58 MTI

"Egyszer talán ismét emberek leszünk és nemcsak zsidók" - erről álmodott nem sokkal halála előtt világhírűvé vált naplójában Anna Frank, aki pénteken lett volna 80 éves.

Korábban

A bergen-belseni koncentrációs táborban 1945 tavaszán 15 évesen tífuszban meghalt Anna Frankra pénteken emlékezett Németország. Szülővárosában, a Majna-parti Frankfurtban emlékünnepséget rendeztek, s megemlékezést tartottak az egykori koncentrációs táborban is. Bernd Neumann német kulturális államminiszter hangsúlyozta: Anna Frank meghalt ugyan, de több mint hetven nyelvre lefordított és több mint 30 millió példányban megjelent naplójában valójában tovább él.

Az évforduló alkalmából Anna Frank egyetlen élő rokonával, apai ágú unokatestvérével, Bernhard Eliasszal készített interjút a Die Welt. Elias szintén Frankfurtban született, 1925-ben. A család 1931-ben Svájcba települt át, s ott élte túl a nemzetiszocializmust. Anna naplójában Bernd néven többször tett említést róla. 1996 óta ő a naplóval kapcsolatos szerzői jogokat igazgató baseli Anna Frank Alapítvány elnöke.

Az interjúban elmondta, hogy unokatestvérével röviddel a háború kitörése előtt találkozott utoljára. "Anna nem volt csodagyerek, hanem egy okos, kedves, vidám és fantáziadús kislány, akinek számtalan ötlete volt arra, hogy mit játszunk" - emlékezett Bernhard Elias, aki szerint az akkor kilenc éves kislány szinte "megőrült" a színházért. "Akkoriban egyszerűen csak a kis unokatestvérem volt, akit nagyon szerettem. De azáltal, hogy ő volt Anna Frank, a háború után döntően befolyásolta életem alakulását, egészen a mai napig" - mondta el Elias, szomorúan téve hozzá, hogy Annéval ellentétben ő elvégezhette a színi főiskolát.

Unokatestvérével kapcsolatban eddig több ezer interjút adott, s neki köszönheti, hogy beutazta az egész világot. Tavaly például az akkori amerikai elnök hívta meg vacsorára, és a naplóról beszélgettek. De Anna nemcsak az Egyesült Államokban ismert, hanem Japánban is, ahol szinte szentnek tartják őt. Egy rózsafajtát is elneveztek róla, s azóta szerte az országban minden iskolában - a béke jeleként - elültetik az "Anna Frank rózsát". Több japán városban szobrot emeltek emlékére, Fukujamában pedig holokausztmúzeumot hoztak létre, amely szinte kizárólag Anna és apja, Otto Frank életével foglalkozik - mondta el Bernhard Elias, aki szerint a japánok talán ezzel is feledtetni akarják háborús múltjukat.

És hogy mit érzett akkor, amikor ő maga első ízben olvasta el unokatestvére - a háború éveiben írt - naplóját? Ezzel kapcsolatban Anna apját, a háborút a családból egyedül túlélő és a naplót 1947-ben kiadó Otto Frankot idézte, aki annak idején kijelentette: "Nem ismertem a lányomat mindaddig, míg a naplót el nem olvastam". "Ugyanezt éreztem én is. Annát egy vidám, eleven kislányként ismertem, mígnem elolvastam a könyvet, amelynek mélysége egyszerűen hihetetlen" - jelentette ki Elias.

A kérdésre, hogy a napló melyik mondata ragadta meg leginkább, az egyetlen élő rokon Anna Franktól azt idézte, hogy "egyszer talán ismét emberek leszünk és nemcsak zsidók".