Haydn, az ember a zene mögött

A tárlat a Haydn-emlékév rendezvényeinek sorába illeszkedik, és abban a Haydn utca (Haydngasse) 19. szám alatti épületben lesz megtekinthető, ahol a zeneszerző életének utolsó tizenkét évét töltötte 1809-ben bekövetkezett haláláig. Erre utal a kiállítás címe is: "Haydn utolsó évei".

"Arra törekedtünk, hogy bemutassuk, hogyan teltek itt, ebben a házban a napjai, milyen műveket írt, kik jöttek hozzá látogatóba, egyáltalán, milyen személyiség volt magánemberként" - közölte a tárlatot beharangozó sajtótájékoztatón a kiállítás kurátora, Werner Hanak-Lettner. Utalt rá, hogy a zeneszerző - teljes nevén: Franz Joseph Haydn - élete utolsó éveiben súlyos emlékezetkieséssel küszködött, és a komponálás is roppant nehezen ment már neki.

A tárlat anyagának összeállításakor igen nagy segítséget nyújtottak azok a feljegyzések, amelyeket azok készítettek, akik hajdanán nála jártak látogatóban. Sokan közülük részletesen leírták a vizit lefolyását és azt, hogy mit láttak a házban. A kutatók így fedezték fel egyebek között azt, hogy a zeneszerzőnek cselédjén kívül egy papagája is volt. A kurátor szerint a bemutatott tárgyakból egy világra nyitott, ugyanakkor az öniróniára hajlamos ember képe rajzolódik ki. Példaként említette azt a 1803-ból származó névjegykártyát, amelyre Haydn rávéste: "A végén járok minden erőmnek, öreg és gyenge vagyok". Ezt a kártyát küldte el maga helyett mindenhová, ahová meghívták, de nem volt kedve elmenni.

Hanak-Lettner külön felhívta a figyelmet két kiállítási darabra. Az egyik egy ceruza, amely szerinte tanúsítja, hogy a zeneszerző élete végére már annyira legyengült, hogy csak nagyon nehezen tudott írni. A másik pedig egy ágyúgolyó, amelyet a francia csapatok 1809 májusának elején a Mariahilfer utca magasságából lőttek ki és Haydn házának az udvarába pottyant. A zeneszerző annyira megijedt a becsapódástól, hogy soha többé nem tudta kiheverni a rémületet. Néhány héttel később, május 31-én meg is halt.

Haydnt a zeneirodalom egyik legtermékenyebb alkotójaként tartják számon. 1732. március 31-én született Rohrauban, egy kis osztrák faluban. Ő volt a bécsi klasszikus zene első nagy mestere, az európai zenetörténet egyik fő alakja. Az Esterházy hercegek udvari zenekarának előbb másod-, majd 1766-tól első karmestereként tevékenykedett Kismartonban (Eisensadt), később Fertődön. A zenekar 1790-ben történt feloszlatása után rövidebb-hosszabb megszakításokkal Bécsben élt és alkotott. Egyebek között 104 szimfónia, 21 opera, oratóriumok, misék és kantáták, verseny- és zongoraművek, vonósnégyesek és kamarazenék, egyházi és népzenei feldolgozások képezik roppant gazdag - mintegy 1200 darabból álló - zenei örökségét.

A 2009-es Haydn-év keretében nagyszabású rendezvényekkel emlékeznek meg róla mind Ausztriában, mind Magyarországon.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

erotika

• Korántsem voltak mentesek a pajzán hajlamoktól Amerika alapító atyái
• Ez volt a kis kék pirula középkori elődje
• „Csók elején nem érdemes kapkodni!” – szex a Kádár-rendszerben
• Így próbálták pótolni a megfogyatkozott férfierőt a középkorban
• Amerika alapító atyáinak túlfűtött magánélete
• Egészséges erotika – szex a szocializmus évtizedeiben
• Pillantás a szoknya alá: a frivolan hintáztató Jean-Honoré Fragonard
• Erotikus mitológiai ábrázolások harangozzák be a tavaszt a Szépművészeti Múzeum új kamaratárlatán
• Csempészett pornó és topless strandok: egészséges erotika a szocializmusban