Atomháborút okozhatott volna egy eltévedt kémrepülőgép

Maultsby

Az amerikai légierő stratégiai légiparancsnokságához (Strategic Air Command) tartozó U-2 felderítőgép 1962. október 27-én tévedt a szovjet légtérbe. Az incidens máig szigorúan titkosnak számít, és a rakétaválsággal foglalkozó történészek sem szenteltek túl nagy figyelmet neki. A Nemzeti Levéltárban Dobbs felfedezett egy térképet, amely pontosan végigköveti a Charles Maultsby kapitány vezette repülő útvonalát, ahogy szovjet Mig vadászgépek üldözik a Csukcs-félsziget fölött.

Az információ az "Éjfél előtt egy perccel: Kennedy, Hruscsov és Castro az atomháború szélén" című könyvben jelent meg, amely a kubai rakétaválság levéltári forrásait próbálja feldolgozni. Az amerikai légierő a szovjet légvédelem jeleit elfogva nyomon tudta követni Maultsby útvonalát, de addig nem értesítette McNamara védelmi minisztert az incidensről, amíg Maultsby el nem hagyta a szovjet légteret, és az üzemanyagból kifogyva le nem szállt Alaszkán.

1962 októberében mind a Szovjetunió mind az Egyesült Államok atomkísérleteket végzett a légkörben. A Novaja Zemlján zajló szovjet kísérletek megfigyelésére az amerikaiak U-2-es felderítőgépeket küldtek az Északi-sarkra, hogy radioaktív levegőmintákat gyűjtsenek. A légkörben végzett atomkísérletek és a levegőminta gyűjtése még 1962 októberében is folytatódott, amikor a két nagyhatalom már háborúra készülődött a kubai válság miatt.

1962. október 27-én, amerikai idő szerint (EDT) hajnali 4 órakor (Alaszkában éjfélkor) sem a Fehér Ház sem pedig a Pentagon nem szentelt különösebb figyelmet annak, hogy Charles F. Maultsby kapitány U-2-es repülőgépével felszállt az alaszkai Eilson légibázisról. Visszatérésére nyolc óra múlva számítottak. Maultsby félúton járt, amikor az északi fény elvakította, és nem tudott tájékozódni, és ennek következtében berepült a szovjet légtérbe. A Dobbs által talált térkép szerint a peveki és anadiri légitámaszpontról szovjet Mig vadászgépek szálltak fel, és vették üldözőbe az amerikai gépet, végig a nyomában voltak, amíg szovjet területen repült, de lelőni nem tudták.

Az amerikai stratégiai légiparancsnokág (SAC) volt pilótái és személyzete elmondták Dobbsnak, hogy az amerikai légierő pontosan nyomon tudta követni Maultsby és az őt üldöző szovjet vadászgépek útvonalát, de nem léphettek kapcsolatba a pilótával, mivel a lehallgatás szigorúan őrzött államtitok volt. Végül az amerikai pilótának navigátorok segítségével sikerült elhagynia a szovjet légteret, akiktől azt az utasítást kapta, hogy forduljon balra, amíg meg nem jelenik a jobb szárnynál az Orion-öv. A csillagképnek tőle délre kell lennie, így repüljön nyugat felé, Alaszka irányába. Az alaszkai légvédelmi parancsnokság két, atomrakétával felszerelt F-102-es repülőt küldött, hogy hazakísérje Maultsby gépét, illetve feltartóztassa a szovjet vadászgépeket. Az amerikai gépből kifogyott az üzemanyag, és Maultsby csaknem egy órát siklott, mielőtt sikerült landolnia a nyugat-alaszkai Kotzebue leszállópályáján.

A kubai válság minden figyelmet lekötött, és sem a Fehér Ház sem a Pentagon nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy a válság legveszélyesebb szakaszában egy U-2-es amerikai repülőgép betévedhet a szovjet légtérbe. Még Maultsby parancsnoka, John A. Des Portes ezredes sem tudott arról, hogy Maultsbyt az Északi-sarkhoz küldték, amíg egy sürgős telefonhívást nem kapott a SAC parancsnokságról, ahol tudni akarták, "mi a francot csináljunk az Oroszország felett repülő géppel." Des Portes éppen egy másik U-2-es ügyével foglalkozott, amelyet szintén ekkor lőttek le Kuba felett.


View Larger Map

A Pentagon és a Fehér Ház feljegyzéseiből kitűnik, hogy Robert McNamara védelmi miniszter csak 13.41-kor, az amerikai repülő szovjet légtérbe repülése után több mint másfél órával értesült a történtekről. McNamara négy perccel később telefonon tájékoztatta Kennedy elnököt. A külügyminisztériumot a Pentagon 13.47-kor értesítette. David Burchinal tábornok egy 1975-ben készült interjúban azt mondta, hogy McNamara kiabálva rohant ki egy megbeszélésről: "Ez háborút jelent a Szovjeunióval! Az elnöknek azonnal kapcsolatba kell lépnie Moszkvával a forró dróton!" Burchinal valószínűleg némiképp kiszínezte az emlékeit, mivel a forró drótot csak a kubai válság után hozták létre.

14.00-kor a Pentagon újabb részleteket továbbított a Fehér Háznak: "Valószínűleg navigációs probléma lépett fel, és a pilóta letért a pályájáról. A rádióiránytű (HFDF) a Wrangel-szigetnél mérte be. Úgy tűnik, szovjet felségterületre repült, vagy nagyon közel hozzá. Jelenleg nem teljesen világos, miért. Orosz vadászgépek szálltak fel - mieink is. Most az alaszkai Kotzebue felé siklik." Maultsby 14.25-kor szállt le Kotzebue leszállópályáján 10 óra 25 perces repülés után, ami a SAC feljegyzése szerint a leghosszabb repülési idő, amit U-2-sel valaha megtettek. McNamara haladéktalanul visszarendelte azt a másik U-2-es repülőgépet, amelyet szintén az Északi-sarkra küldtek, leállította a további repüléseket, és vizsgálatot rendelt el az üggyel kapcsolatban.

Hruscsov Kennedynek küldött október 28-i üzenetében, amelyben a rakétaállások leszerelését jelenti be, megjegyzi, hogy az amerikai repülőgépet könnyen "atomtöltetet hordozó bombázónak nézhettük volna, ami végzetes lépésre indíthatott volna minket". Az amerikai kormány ideiglenesen leállított minden U-2-es küldetést, de az incidenst igyekezett eltitkolni.

46 év elteltével a vizsgálat eredményét még mindig nem hozták nyilvánosságra. A légierő hivatalos történetében Maultsby repülése "100 százalékig sikeresként" szerepel.

A Google Earth segítségével most bárki nyomon követheti Maultsby repülését, ha az alábbi fájlt letölti és megnyitja a programban.