2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Éjfél előtt egy perccel

2008. június 16. 13:20

A következő öt hétben az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Archívuma a kubai válsággal kapcsolatos, eddig imeretlen forrásokat mutat be.

Amikor Michael Dobbs, a Washington Post riportere elhatározta, hogy könyvet ír a kubai rakétaválságról, mindenki azt kérdezte tõle, lehet-e még újat írni egy olyan témáról, amelyet már minden oldalról kielemeztek. Az Egyesült Államokban, Oroszországban, Kubában és több más országban folytatott kétéves kutatás azonban több meglepõ információval is szolgált arról az 1962. októberi tizenhárom napról, amikor a világ az atomháború szélére sodródott.

Az "Éjfél előtt egy perccel" címn megjelent könyv bepillantást nyújt az elnöki döntéshozatali mechanizmusba a legnagyobb feszültség idején. Megtudhatjuk példul, hogy az elnökhöz került információk egy része téves volt. Az amerikai hírszerzés jelentősen alábecsülte a szovjet katonai jelenlétet Kubában, és nem tudta felderíteni a szovjet atomtölteteket rejtő bunkereket, annak ellenére, hogy fényképes bizonyítékai voltak róla, amelyeket most először láthatók e könyv lapjain. Emellett pedig a szovjet és amerikai vezetők következetesen félreértelmezték egymás jelzéseit.

Az amerikai kutatók a kubai rakétaválságot hagyományosan a válságkezelés esettanulmányaként kezelték. Arthur Schlesinger történész korábban Kennedy elnök szovjetekkel szembeni "briliánsan irányított és páratlanul megtervezett" lépéseit méltatta. Az új kutatási eredmények szerint viszont a válság inkább a válságkezelés és az elnöki hatalom korlátainak iskolapéldája. Dobbs szerint a kubai válság egy "kimerült kormány" példája, amelyben elnyűtt politikusok próbálnak úrrá lenni a történelem kaotikus erőin, amelyeket ők engedtek ki a palackból.

A könyvből elsőként az a fejezet lett publikus, amelyből kiolvashatjuk: Kennedy elnök azért rendelte el Kuba invázióját, mert a szovjetek atomtöltetet hordozó ballisztikus rakétákkal akarták megsemmisíteni a guantanamói haditengerészeti támaszpontot. A Nemzetbiztonsági Archívum most publikált dokumentumaiból kiderül, hogy az amerikai hírszerzés a szovjet fegyvereket "azonosítatlan tüzérségi" alkatrészekként sorolta be, amikor azok valójában a Hirosimára ledobott atombomba méretű atomtölteteket hordozó rakéták voltak. Dobbs könyve hosszú interjúkat tartalmaz szovjet veteránokkal, és eddig titkosított hírszerzési iratokat közöl, amelyek lerántják a leplet a sikeres válságkezelés mítoszáról.

1962. október 24-én Nyikita Hruscsov találkozott a Kremlben William Knox-szal, a Westinghouse elnökével, és utalt arra, hogy az amerikai haditengerészeti bázist atomtámadás veszélye fenyegeti. Knox feljegyzései szerint Hruscsov azt mondta, hogy nem akarja "elpusztítani a világot", egyedül az amerikaiakon múlik, hogy "találkozunk-e a pokolban". Hruscsov azt is megemlítette, hogy a guantanamói haditengerészeti támaszpont a Kuba elleni amerikai támadás "első napján" meg fog semmisülni.

Akkoriban Hruscsov kijelentése üres fenyegetőzésnek tűnt. Kennedy nem tudta, hogy a szovjetek a Hiroshimát elpusztító nagyságú atomfegyverekkel felszerelt ballisztikus rakétákat telepítettek Kubába. A nyugat-kubai Mariel és a kelet-kubai Mayari Arriba kikötőjében harcászati nukleáris fegyverekkel ellátott ezredek állomásoztak.

Hruscsov és Knox beszélgetése idején egy rakétákat szállító konvoj haladt Mayari Abbariból Vilorio falu felé. Október 26. és 27. éjszakáján, a rakétaválság csúcspontján, a konvoj azt a parancsot kapta, hogy menjen Filipinas faluhoz, amely mindössze 25 kilométerre fekszik Guantanamótól. Az akció során két szovjet katona meghalt, amikor teherautójuk lezuhant egy szakadékba. A rakéták még november 12-én is Filipinasban voltak, amikor a szovjetek már rég megkezdték a stratégiai rakéták leszerelését. Filipinas és Vilorio területe az A4D Skyhawk típusú harci repülők célpontjává vált.

November 14-én a guantanamói haditengerészeti hírszerzés azt jelentette, hogy Viloriónál még nem szerelték le a kilövőállásokat. "Beszámolók szerint a területre erősítés érkezett, és a környéket orosz és kínai csapatok ellenőrzik." (Megjegyzés: 1962. októberében természetesen nem voltak kínai csapatok Kubában, de az amerikai hírszerzés kételkedett az orosz-kínai szakításban, és a szovjet csapatokat rutinszerűen "orosz/kínai csapatoknak" titulálta.) Ugyanez a hírszerzési jelentés említést tesz még három, ismeretlen típusú "tüzérségi szerkezet" megérkezéséről Santiago de Cubából Filipinasba.

Az amerikaiak október 22-én 2810 nőt és gyereket evakuáltak Guantanamóról, nem sokkal azelőtt, hogy John F. Kennedy bejelentette a szovjet rakéták kubai jelenlétét. A támaszpont megerősítésére ötezer amerikai tengerészgyalogost küldtek, akiket azonban a szovjetek percek alatt kisöpörtek volna.

Aki a részletekre is kíváncsi, az a Google Earth használatával felfedezheti a rakéták telepítési helyeinek pontos koordinátáit is.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár